Valójában miért fontos és jó egy a bölcsi egy kisgyereknek?

A két fő oka az, amit írtál.

- anyuka visszamegy dolgozni, mert a GYES-ből lehetetlen megélni

- anyukának màr tele van a hócipője a gyerekkel és beadja bölcsibe, akkor is, ha nem dolgozik vagy kistesó érkezik...

Persze általában dolgoznia kell az anyának, hogy felvegyék a gyereket, de vannak kivételek pl.: protekció vagy alacsony csoportlétszám, amikor ígyis felveszik.

A gyerek szempontjából csak akkor előnyös, ha már "megérett" a közösségi életre, szívesen van gyerekek között. A bölcsiben elkezdenek szocializálódni, önállóságra vannak nevelve (öltözködés, szobatisztaság, étkezés, stb.) és fejlesztve vannak a képességeik (beszéd, ének, logikus gondolkodás, figyelem, stb.)

Óvodába pedig könnyebben beszokik majd.

Szóval alapvetően jó dolog, de nem minden gyereknek való!!

#14 Sokan meg később nem foglalkoznak a gyerekekkel.

Az apukákat gondolom kevésbé ítéled el, ha egy éves kor alatt nem akarja minden percét a gyerekkel tölteni és átvenni az anyától. Senki nem nevel tökéletesen gyereket és nagyon nem mindegy, hogy négy órában home-officeból ment vissza vagy 12 órázni a gyárba.

Ha egy jó bébiszittert vagy magánovit találnak a gyereknek még jobb is neki, mint egy olyan anyuka mellett, aki ezt nem bírja napi 24 órában csak mondjuk 14-16-ban.

#16 Én erre mindig anyum példáját tudom felhozni. Ő nagyon akart gyereket. Szerintem szuper anya is volt, ha bármi bajom volt tudtam, hogy számíthatok rá. Minden nap sokat beszélgettünk.

De utált otthon lenni velünk gyerekként. Velem 1.5 a húgommal fél évet volt otthon. Mégsem érzem azt, hogy ez probléma lett volna. Ahogy az sem zavart túl gyakran, hogy fél 7-kor mentünk oviba/suliba és a szüleim 5-re értek haza.

Mert utána csak velünk foglalkoztak meg vacsit csináltunk, fürödtünk együtt aludtunk el stb.

Én is pontosan látom, hogy itthon vagyok cseden. Amit ténylegesen érdemben élményként együtt vagyunk az 2-3 óra naponta. A többiben altatom, alszik, házimunkát csinálok amíg egyedül elgügyög, sétálunk. Nem sokkal több az együttöltött közös időnk, mintha 6 órában nem lennék itthon, mert én nem bírok ennél többet érdemben foglalkozni vele. És amennyire az ismerősöknél látom, náluk is ugyanez van. (Persze lehet, hogy mondjuk aki óvónő lett az jobban bírja és nem jó a mintavételi halmazom, az ismerősi körünkben fizikusok, matematikusok, informatikusok, phd-s közgazdászok és társaik vannak).

Meg tudom érteni, ha valaki a hatalmas GYES mellett inkább visszamegy dolgozni. Valószínűleg gyerek és intézményfüggő is, hogy jó-e a gyereknek, ha mondjuk 2 éves kora után bölcsibe kerül. A mienknek lehet, hogy jó lett volna, mert sokszor úgy éreztem, hogy én már kevés vagyok neki.

Az egyik rokon gyerekének kifejezetten jót tett a bölcsi: otthon szinte mindig ment a TV ő meg többnyire ott zombult előtte, de tényleg, elég durva látvány volt. Beszédben, mozgásban, szociális készségekben látványosan le volt maradva, a védőnő már GYV-vel fenyegetőzött, ha nem viszik el kivizsgálásra (anyuka nem akarta). Miután közösségbe került, elkezdte behozni a lemaradását. Azt nem mondom, hogy teljesen sikerült neki.