Meddig maradnál otthon, ha az alábbi körülmények fennállnának?
Még csak most jön a baba, de kicsit bizonytalan vagyok, hogy hogyan tervezzük.
A férjem is körülbelül ennyit keres, szóval megengedhetnénk magunknak, hogy itthon maradjak a babával, de közel 8 évet jártam egyetemre, és kezdhetnék mindent újra, ha mondjuk 3-5 évet kihagyok.
Továbbá szeretek dolgozni, kiskorom óta (12-13 éves kor) ezzel akartam foglalkozni (a jobb napokon, a rosszabbakon …)
Másfelől, ha 800 körül van a nettóm, azért ha 2,5 éves otthon töltött idővel számolok, az egy kis lakás ára (24 millió forint).
A családi példa se volt túl pozitív az otthonmaradásról, anyum 1,5 évet volt velem otthon, de utálta. A tesómat nagyon gyorsan (fél év után), az én bébiszitterünk nevelte tovább.
A tesóm sem bírta két év alatt teljesen ráment idegileg a gyereknevelésre és óriási megkönnyebbülés volt neki visszamenni dolgozni (pedig a rokonok gyerekeire mindig ő vigyázott, de azt mondta, hogy két év alatt rettenetesen bele lehet unni). Nagymamám jól viselte, de ugye akkor 3 hónap után vissza kellett menni dolgozni, más női minta nincs előttem.
Őszintén én eddig hat hónapot terveztem, de látom, hogy itt ezt nagyon elítélik és rossznak tartják a gyerek szempontjából, és most elbizonytalanodtam, hogy lehet, hogy mégis otthon kéne tovább maradnom?
válasza:
válasza: válasza:Nekem most 7 hónapos a gyerekem. Idő kellett hozzá, hogy megszokjam, hogy nem történik semmi "izgalmas", mint melóban, kevesebb az interakció más emberekkel, stb. Vannak dolgok, amik hiányoznak picit, illetve amiből értelemszerűen kevesebb jut most egy picit, de semmilyen karrierre nem cserélném el ezt az időszakot. Egész nap hallgatom a kis értelmetlen gagyogását, próbálom tanítgatni erre-arra, játszok vele, sokat nevet, kúszik, mászik, és meg kell mondjam, nagyrészt élvezem. A világ legnagyobb idiótájának tartanám magam, ha ezekről a pótolhatatlan élményekről lemaradtam volna. Persze akinek ezek a dolgok nem jelentenek semmit, vagy anyagi okai vannak, az nyugodtam menjen vissza dolgozni, én nem ítélem el. Viszont azt nem hiszem, hogy jó a gyermeknek. Igen, úgy érzem, hogy még így 7 hónaposan is, sőt egyre inkább szüksége van rám, illetve arra, hogy rajtam keresztül tapasztalja meg a világot. Hogy ott legyek vele, amikor megteszi az első kis lépéseit, stb. Napközben is egyre többször kéri, hogy vegyem fel, hogy megérinthessen, hozzám bújjon. Az én testemben fejlődött a kezdetektől, persze hogy ennyi idősen még főleg rám, az anyjára van szüksége a nap nagy részében, nem egy vadidegenre, vagy bármely más távolabbi családtagra. Ha félévesen lepasszolod szerintem nem magaddal cseszel ki leginkább (bár meglátasom szerint magaddal is), hanem vele. Bár tuti hogy az sem esne neki jobban, ha utálnád a vele töltött időt. Le lehet pontozni, de azt gondolom, hogy aki rosszul érzi magát 2-3 évig "főállású" anyaként, az valahol nagyon nincs kibékülve a női mivoltával. Megértem persze, sokan csak annyit képesek adni anyaként, amennyit ők maguk kaptak. Elismerem, hogy nehéz ezen túllendülni, főleg ha nem is érzed a szükségét, mert nem akarsz ilyen mélyre ásni önismeretben.
Ne haragudjatok, de nekem az a véleményem, hogy az lenne a világ egyik legtermészetesebb dolga, hogy a szülők igen is valamilyen szinten háttérbe szorítják a saját igényeiket. Az apák is, nem csak az anyák. Gyakorlatilag az egész életünk a saját igényeink kielégítéséről szól. Azt a tábort erősítem, akik nem értik, hogy miért vállal gyereket az, aki tudja előre, hogy még 2-3 évet sem képes kibírni, amikor nem az ő igényei vannak a fókuszban. Nekem ez nagyon fura. (Nem azt mondom, hogy legyen az ember csak anya/apa, szűnjön meg létezni különálló személyként. Isten őrizz.)
Na de a te dolgod. Csak elmondtam az én véleményemet.
#32 Ezt nem tagadom :)
A jóindulatú válaszokat köszönöm! Igaziból az egy éven is gondolkodtam. :)
válasza:Mármint azért lett ilyen a lelkivilágod,úgy értettem! Na mindegy ...😅
(22 -es)
válasza:Nem olvastam minden választ, így lehet már ezt is írták.
Az is lehet, hogy nem fog éjjel sokat aludni, úgy is tudod a munkád végezni, hogy lehet 2-3 óra alvás volt éjjel, ezt is vedd figyelembe. Az én fiam 6 hósan végig aludta az éjszakát, de ha foga jött az 1 hétre borította. Volt olyan is, hogy semmi extra miatt, befeküdt közénk és mindig mikor már visszaaludtam volna, valamit akart, valahogy mindig akkor, ha korán mentem.
Én az 1 évet megvárnám addig tényleg anya a legfontosabb, utána már kicsit izgalmasabb a világ.
#33 A te válaszodat is köszönöm :) Igaziból valòszínűleg pont a negatív példákat próbálom túlkompenzálni magam körül.
Az összes ismerős egyetemet végzett és nagyon túlféltik a gyereket. Ha sír, már rohannak. Az egyik gyerek hisztériás rohamot kap, ha kiad egy utasítást és az nem teljesül (ha rossz kedve van). De többen verik a szülőket, ha megjönnek oviból. Van amelyik (5 éves), úgy gondolta, hogy fejbedobhatja a szülőjét egy kisvonattal, mert nem kapott csokit (és nem első eset, hogy dobálózik).
A mádik gyerek hisztériás rohamot kapott és verte a fejét a földbe, mert nem kapott chipset a boltban (6 évesen).
És szerintem ezek szülői nevelési bakik, és én nem akarom ezt a gyerekemnek.
Biztos van, aki tud jobban gyereket nevelni elsőre, de miután mindig azt hallgattam, hogy a bébiszitter mennyire szuperül rávett, hiszti nélkül, hogy mindent csináljak és örömmel csináljam (pl. addig alig lehetett pelenkázni, aztán bepelenkáztuk a macit és első hét után tökre jól elvoltam pelenkázás közben, a mai napig szeretek rendetrakni és takarítani, végigvárta velem az összes hangyát, amit megnéztem stb. ), nekem egy jó megoldásnak tűnik némi tapasztalattal növelni a gyereknevelési hozzáállást.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!