Rossz anya vagyok, ha bölcsibe adnám,holott én itthon vagyok?

Szerintem ez azért több összetevős annál, mintsem hogy ettől valaki rossz anya lenne, vagy jó.

Ha anyuka pszichésen nem bírja, nincs türelme a gyerekhez, mert nincs soha énideje, akkor nem biztos hogy jót tesz vele, ha otthon tartja maga mellett. Ha ehhez párosul az, hogy egyébként a gyereknek igénye lenne a társaságra, akkor mindenki csak nyer a helyzeten. Anyuka kiegyensúlyozottabb, gyerek szintén.

Szóval én felmérném, hogy mit érzek magamon és ha azt érezném, hogy jót tenne a családomnak a bölcsi, akkor egy percig nem érezném magam sz*r anyának akkor sem, ha a délelőttöket nem tanulással és nem munkával tölteném el. :)

Ne legyenek illúzióitok, meg lehet mondani 2 éves korban is egy gyerekről, hogy addig foglalkoztak-e vele rendesen vagy most is csak lepasszolni szándékozzák.

Utóbbi szüleiről meg van a vélemény akkor is, ha dolgozni megy vissza, de akkor különösen, ha semmit nem óhajt tenni.

32-es,persze,hogy meg lehet mondani egy 2 évesről, hogy foglalkoztak-e vele vagy sem, de a kérdező azt nem írta, hogy nem foglalkozik a gyerekével, csak azt, hogy szeretne egy kicsit otthon egyedül lenni.

Én pl piszkosul szerettem volna egy kicsit "levegőhöz jutni", örültem volna, ha a gyerekem bölcsibe ment volna én meg otthon maradhatok, de amíg otthon voltam, rengeteget foglalkoztam vele. Kirándulni jártunk, kézműveskedtünk, segített a házimunkában, sokat játszottunk, tévénk nincs, telefont nem nyomkodhatott a gyerek, én mégis úgy éreztem, hogy napi pár óra nyugalomért mindenemet odaadnám.

Ismerősöm 3 éve otthon van, neki ez így nagyon megfelel. Elmondása szerint ő a gyerekét biztosan nem dugja bölcsibe, mert az egy fertő, ha lehet, akkor még oviból is visszatartja egy évet, cserébe a gyerek egész nap tévézik vagy a tabletet nyomja, chipset és rágcsát ebédel, mert anyu nem szeret főzni, meséskönyv gyanánt Amnesia divatkatalógust lapozgathat, mert csak az van otthon, nincs egy nyamvadt homokozó készlete, mert nem játszhat kint, nehogy bevigye a koszt a házba, a játszótérrel szemben laknak, de nem mennek ki, mert anyu nem bírja a játszótéri anyukákat... Szóval nem csak az a jó anya, aki otthon tartja a gyerekét évekig, és nem feltétlenül jelent elhanyagolást, ha a gyereket bölcsibe adja valaki. Az élet nem ennyire fekete vagy fehér.

Szerintem nem ebben mérik a sz*ranyaságot,hiába pampomgnak itt páran,hogy minek kellett akkor gyerek. Nem értem,miért jobb éjjel-nappal a gyerek seggében lenni és mártírkodni. Ez ilyen klasszikus sz*r itthoni felfogás,hogyha születik egy gyereked,akkor megszűnsz kb különálló,igényekkel rendelkező lénynek lenni. Közben miért ne lehetne igényed gyerek nélküli pihenésre/elfoglaltságra. Legalább mire visszamész dolgozni,nem akkor lesz hetente beteg+nem akkor szívsz a közösségbe szoktatással.

Ha anyagilag megtehetitek,a férjednek is oké,a gyerek meg boldog akkor miért lennél rossz anya ettől? Boldog anya,boldog család.

39# Azért, mert az ilyen nők igen nagy százalékának mondjuk ki: az élete egyetlen nagy érdeme, hogy gyereket szült. Semmi más nincs, amit büszkén tudna emlegetni, vagy ami motiválná az életben. Nincs ezzel gond, csak ne kelljen emiatt szentté avatni egy nőt, másrészt meg ne legyen már sz*r anya az, aki másban is ki tud teljesedni, nem csak a gyerekében.

Érdekes, hogy csak az elmaradottabb országokban (köztük nálunk) van arra lehetőség, hogy kvázi "segély" mellett anyuka 2-3 évig otthon üljön a gyerekével. Sok helyen 6 hét után ez megszűnik létezni és csinálsz a gyerekeddel, amit akarsz, egyéni szoc. probléma. Akkor ott vajon mindenki sz*r anya lenne? :)