Anyukàk ti hogy viseltétek a babàtok oltàsàt?

Nálunk elég ha meglátja a gyerekorvost.... Pedig én aztán Sosem szoktam ideges lenni ha megyünk hozzá.hogy most kap-e szurit vagy nem neki nem szamit igyis Úgyis ordít :D

Amúgy nem vagyok érzékeny az ilyenekre.persze egyutt erzek vele de Sosem sírtam ilyen miatt

Hát én sose sírtam. Sosem viselt meg.

Persze, sajnáltam, hogy fáj neki, de mivel 5 másodperc múlva már sosem sírt, mutogatta mosolyogva mit lát, vagy korábbi hónapokban szimplán megnyugodott, tudtam, hogy "nem olyan nagy dolog". Emlékszem a gyerekkori oltásaimra, tudom milyen érzés és emiatt sosem viselt meg a gyermekem oltása. Láttam rajta, hogy hamar el is felejti, ezért én sem foglalkoztam úgy a dologgal.

Inkább meghatottságot éreztem mindig, hogy velem meg tud nyugodni, hogy ahogy felveszem, látom, jól érzi magát és minden rendben van. Inkább ezt nézem. És azt, hogy milyen ügyes, hogy hiába ijed meg és sír, erős. És büszke vagyok rá, hogy minden alkalommal végig csinálja és úgy megyünk be az orvoshoz és megyünk ki a váróból, hogy jó kedve van.

Neki fájt, nem nekem 😅

Nekem az a rossz benne, hogy szegényke bennem bízik a legjobban, erre pont én fogom le, hogy "bántsák".. rossz, hogy nem lehet neki elmagyarázni a dolgokat