Van itt olyan anyuka, akinek a párja maradt otthon a babával végig? Könnyen viseltétek, hogy nálatok fordítottak a szerepek? Éreztétek ennek bármilyen hátrányát?

Ismerek ilyen családot, három lányka van, anyuka 6 hónapos korukig maradt otthon, utána apuka és bölcsi.

Az az igazság, hogy eleinte én is furán néztem, de a bölcsit leszámítva nem tartom rossz dolognak. Az apuka ugyanolyan értékeű szülő, mint anyuka, így hát ha ő marad otthon, az ugyanúgy rendben van, mintha anyuka tenné.

Ez a három lány tökéletesen kiegyensúlyozott, boldog, mert minőségi időt töltenek az anyjukkal, még ha kevesebbet is, apuka is sokat foglalkozik velük napközben. Nem látom hátrányát annak, hogy ő maradt otthon. (Szintén anyuka karrierje volt az ok)

A tápszeres dolgot meg hagyjuk már: Nem fog belehalni a gyerek. A kérdező nem tudja, lesz-e teje, de valószínűleg mindegy, mert nem AKAR szoptatni. Akkor sem, ha lilul tőle a fejetek.

De nem értem miért AKARTÁL gyereket vállalni ha 1, nem akarod feladni a munkádat 1-2 évre, 2, szoptatni se akarsz, 3, gyerek napokig látni se fog.

Őszintén, akkor miért kell neked gyerek? Leszarom mivel eteted, csak kérdezem.

Lehetsz igen ha már önállóbb lesz.. De egy újszülöttnek az anyjára van szüksége, igen még 2 hónaposan is.

Persze apját is szeretni fogja, de te szívverésedet hallja 9 hónapig,neked lesz csak anyaillatod, te melledet fogja keresni mikor rádrakják mikor megszületik. Lehet szentimentálisan hangzik ,de így van.

Ezért kérdeztem ha neked a karrier az első, és nem vagy hajlandó ezen változtatni miért kellett a gyerek? Nem azt kérdeztem szar anya vagy -e vagy sem,gőzöd nincs az anyaságról egyenlőre.