Aspergeres a gyerek, hogy dolgozzam fel?

Már kérdeztél erről, ugyanígy eljátszottad a hattyúk halálát! Te vagy ezzel a hozzáállással a legnagyobb ellensége a saját gyerekednek!

Unokatesóm fia is Asperges-es. Olyan pozitív, vidám, támogató anyukát kívánok a te gyerekednek is!

Aspergeres vagyok, 18 éves, 3 éves koromban derült ki. Nekem kb. 10 éves koromig voltak nagyon nehéz időszakok, volt, hogy hetekig nem beszéltem senkivel. Ettől függetlenül rendes iskolába jártam/járok és semmi gondot nem okoz az elvégzése. A szociális kapcsolatokkal néha van gondom, pl nem bírom hosszútávon elviselni a folyamatosan hülyeségekről locsogó embereket, de megvannak a saját barátaim, akikért igazán hálás vagyok.

Ezen kívül (nem tudom, mennyi közé van az aspergerhez) 4 évesen írtam-olvastam, éjjel-nappal helyesírási, rajz- és matekversenyekre jártam, most érettségizem (előreláthatólag elég jó lesz), mindezt úgy, hogy a 12 év alatt egyszer nem tanultam otthon semmit - olyan a memóriám, hogy bármit első hallás után megjegyzek. Remélem, ez az egyetemen is így lesz 😀

Úgyhogy az összes aspergeres nevében megkérnélek, Kedves Kérdező, hogy ne írj rólunk úgy, mintha elmebetegek lennénk. Köszönöm 😺

Előző vagyok még mindig 😀

Szóval... Arról nem is tudtam kb. 14 éves koromig, hogy aspergerem van. A szüleim egyszerűen elrakták a papírt, nem tudott róla senki az iskolában. Én sem. 😂

Persze az feltűnt általában, hogy egy kicsit más vagyok - elkönyveltek zárkózott gyereknek. Nem tudom, így volt-e jobb, vagy ha a szüleim a papírt lobogtatták volna mindenkinek, lehet, hogy az sni miatt másképp kezeltek volna, viszont így 18 éves koromra már boldog embernek érzem magam, nem kevesebbnek bárki másnál (nem is többnek).

Ja és lesz diplomám. Ebben egészen biztos vagyok - képzeld, pszichológus leszek. Így az írásbeli érettségik után, beleszámítva a nyelvvizsgaimat, már 99% hogy felvesznek ☺ Az, hogy nem szeretek egyszerre kétszázezer ember előtt beszélni, az nem jelenti azt, hogy ne lennének épp olyan gondolataim és érzéseim, mint bárki másnak. Sőt, mint az elmúlt pár évben kiderült, egész jó érzékem van ahhoz, hogy másokat szóra bírjak - talán pont azzal, hogy tudom, milyen nehéz, ha erőltetni akarják, hogy más legyek, mint aki vagyok, vagy pl felcímkéznének sni-s nek.

Fél éve volt egy komolyabb beszélgetésem egy osztálytársammal. Nem írom le a részleteket, mert az ő magánügye is, de két hét múlva odajött megköszönni, hogy megnyugtattam, mert épp arra készült, hogy megölje magát és így nem tette meg. Azt mondta, hogy segített neki, hogy én mennyire más szemszögből láttam a történetét.

Szóval lehet, hogy egy aspergeres másképp látja a világot, de nem biztos, hogy rosszabban. 😊

Nem biztos, hogy a nevtanban SNI-s papírt kap, sőt még az sem kizárt, hogy ők más diagnózist fognak feállítani a saját vizsgálatuk alapján.

Nálunk ez történt: a kisfiamról 2 éves korától azt hittem, aspergeres. Nagyon sok tünete, viselkedési problémája erre utalt, rengeteget olvastam a témában. Nem tudtam komolyabb kivizsgálásra vinni, pedig terveztem, de a kistesója nagyon lefoglalt (vele is sok gond volt). Aztán bekerült az oviba (körzeti), és csak ámultam, milyen csodálatos óvónők dolgoznak ott. Nagyon jól álltak hozzá, nekik elmondtam mindent róla, ők pedig figyeltek rá és rendszeresen konzultáltunk. Ők látták, hogy valami nem stimmel vele, de nyugtatgattak, hogy nincs nagy gond. Aztán tavaly szeptemberben elküldtek a nevtanba, illetve az ő javaslatukra elkezdtünk járni fejlesztő tornára is. A nevtan pszichológusa (nagyon kedves és csak jót tudok róla mondani) felmérte, és idegrendszeri éretlenséget valamint ADHD diagnózist állapított meg, de még nem adott neki SNI státuszt, és valószínűleg nem is fog, mivel nagyon szépen fejlődik a tornától. Eközben étrendi változtatásokat is bevezettem, és elolvastam pár hasznos könyvet, ezek is számottevő javulást hoztak. Most ott tartunk, hogy plusz egy évet jár még óvodába, és továbbra is kap fejlesztést. Reményeim szerint a helyi iskolába fog járni, aztán még meglátjuk, hogy boldogul.

Szóval ne keseredj el. Ha nehezedre esik őt így elfogadni és küzdeni érte, olvass sokat és kérj segítséget pl. a GAPS Alapítványtól, náluk van szülőtréning is. Egy-két év alatt is nagyon sokat tud változni, fejlődni egy gyerek. Az aspergeresek általában nagyon okosak, lehet velük kommunikálni, jól fejleszthetők. A kisfiam (igaz, ő "csak" ADHD-s) is rendkívül jó eszű, csak a viselkedésével és az izomtónusával, mozgáskoordinációjával vannak gondok, erre viszont nagyon jó a torna.