Az oltáspárti szülők miért támadják olyan hevesen az oltásellenes szülőket?

Én amit csak lehet, beadattam a lányomnak, a kötelezőket, agyhártya gyulladás ellenit, rota vírus ellenit..

De nem ítélek el senkit, ha nem tesz így. Én ezt tettem, nekünk így jó, ezt tudom javasolni. De nem hülyézek le senkit, és nem beszélek rá erőszakkal senkit semmire. Ha nem oltat, az az ő dolga és kész, ráhagyom.

Sajnos ez nem csak az oltásokkal kapcsolatban van így. Mármint, hogy mindenki azzal van elfoglalva, hogy mit csinál a másik. Én kisvárosban lakom, az oltásokkal kapcsolatban nem is nagyon szokott ilyen előfordulni, hogy amiatt fújnak egymásra az anyukák, viszont rengeteg másban beleütik az orrukat a másik dolgába: hogyan öltözteti, hogyan altatja, tápszeres vagy anyatejes, hány gyerek van, mennyi a korkülönbség, milyen az anyagi helyzet, anyuka dolgozik vagy sem, és még sorolhatnám. Szerintem ez szomorú. Védőnőként dolgozom, és néha már nagyon unom, amikor a pletykás anyuka azzal jön nekem, hogy a szomszéd anyuka mit csinált, szerintem az a másik dolga.

A védőoltásokkal kapcsolatban 4 csoport van:

- az aki mindent beoltat, és meg van róla győződve, hogy az a jó, és felelőtlenség lenne, ha nem, és sajnálkozik, azon, hogy valakinek nincs pénze a rotavírusra.

- nem foglalkozik különösebben az oltás-témával, beadatja a kötelezőket, és még esetleg néhány nem kötelezőt is, amit az orvos ajánl, ha van rá pénze. Az orvosra hagyatkozik, de különösebben nem ássa bele magát a témába.

- A kötelezőket beadatja, mert nem akar köröket futni a hatósággal, de azért kicsit húzza halassza őket, és igazából oltásellenes. A nem kötelezőkről hallani sem akar.

- És van aki olyan elszánt, hogy még a hatóságokkal is szembe megy, a kötelezőket sem adatja be, kifizeti a büntetéseket, kiskapukat keres...stb.

Én személy szerint mindegyiküket megértem, az ő dolguk. Illetve nekem annyi macera van az oltásmegtagadókkal, hogy kicsit több a papírmunka, ÁNTSZ felé jelentgetés meg hasonlók, de meggyőzni nem próbáltam még ilyen szülőket, mert feleslegesnek tartottam, maximum megpróbáltam őket megnyugtatni, amikor már nem tudták tovább húzni az oltást, azzal hogy átbeszéltük az összetevőket...stb, de attól még mindenképp egy nagy trauma volt nekik az oltás, az biztos.

Mert ha a népesség átoltottsága egy bizonyos arány alá csökken, megnő a fertőző betegségek megjelenésének veszélye. Ez elsősorban nem az oltottaknak jelent problémát, részben persze nekik is, nem mindegyik oltás ad élethossziglan tartó teljes védelmet, de nagy gond lesz minden olyan ember számára, akit valami miatt valóban nem szabad oltani. Pl. immunszupresszív kezelést kapók, oltási kor alatti csecsemők, stb.

Ezen kívül a legtöbb embert bosszantja az oltást ellenzők öntudatos bátorsága, amihez nagyrészt az szolgáltatja az alapot, hogy én, ő, és még sok más ember vállalja az oltást az esetleges szövődmény kockázatával együtt. Ha mind lemondanánk pl. kanyaró oltásról, hamarosan senki sem hangoztatná, hogy "az egy veszélytelen betegség, és egyébként is ki kap ma kanyarót?"