Rábíznátok a beteg gyereket a nagyszülőkre?

El se mennek nyaralasra a gyermekem nelkul. Betegen meg ott sem hagynam, egy azert mert a szuleire van szuksege a masik hogy masik megyebe is laknak, 20 km van koztunk de a 2 korhaz kozott mar tobb mint 100!

Iden ugy foglalok szallast hogy helybe kelljen fizetni igy az utolso percbe lemondhato

Mennyi idős a gyerek? Ha már nagyobb, mondjuk 13-14, akkor simán, ha kicsi, akkor nem

(Egyébként biztos ősanyának leszek bélyegezve, de én eleve nem szívesen utaznék el egy akkora gyerek nélkül napokra, akit betegen nem bíznék nagyszülőre...)

Nem, ha aznap és rögtön lázzal indul a betegsége.

Ha már gyógyul valamiből de még napi kettőt köhög az más.

(Mondjuk én se szívesen mennék pici gyerek mellől külföldre).

Ez nyilván elméleti kérdés: "a nagyszülők orvosok vagy van közvetlen orvos ismerősük" mert ha Te lennél a szülő, tudnád melyik eset.

A közvetlen orvos ismerős nem szempont. Ha a nagyszülő aktívan praktizáló gyerekorvos, az nyom valamit a latba, ha mondjuk szemész vagy idegsebész, az teljesen irreleváns.

Rábíznám és volt több ilyen eset is nálunk. Mondjuk nem nyaralás miatt,hanem mert az egyik gyermekünk sérült és vele rengeteget kell orvoshoz, rehabilitációra járni. Én megyek vele, egy tesót is viszek, ha magánintézménybe megyünk. s

Sokszor több száz km-re kell mennünk ottalvós fejlesztésre, férjem dolgozik,nagyszülők meg vigyáznak az otthonmaradó testvérekre. Így ha lenne olyan, hogy külföldi nyaralásra tudnánk menni a férjemmel kettesben, akkor egy szokásos lázas, hurutos betegség nem állna az utunkba. Mondjuk nálunk ez lehetetlen, mert a sérült gyerekünkre senki nem vigyáz pár óránál többet.

Azért veled sincs minden rendben, ha te tavaly óta ezen kattogsz. A család nem értett egyet, ezért most jöttél ide pálcát törni mások felett?

Amiért én rábíznám bármelyik nagyszülőre a lányunkat:

-Közeli a kapcsolatunk velük, mindig is az volt. Csodálatosabb nagyszülőket keresve sem találnánk.

-Ismerik az unokát, tudják a napirendjét, szokásait, hetente többször látják "alapjáraton is".

-A gyerek rajong értük, 4 éves, van, hogy magától mondja, menjünk a Papáékhoz, hívjuk fel a nagyit, hívjuk el hozzánk őket.

-Fokozatosan csináltuk az első nyaralásnál az ottalvást (1,5 éves volt akkor). Először csak 1-1 napot volt ott, hogy nappal sikerül-e egyedül elaltatniuk, elvan-e nélkülünk huzamosabb ideig. Utána 1-1 éjszakára is ott maradt, sosem volt gond, vagy sírás.

-A nagyszülők felé a bizalmunk maximális, tudjuk, hogy mindent megtesznek az unokáért, a legjobbat akarják neki és figyelembe veszik a mi kéréseinket is, ha éppen van.

Ha el tud menni valaki nyaralni a gyereke nélkül, az se gond neki, ha betegen hagyja ott. Ebben az esetben szerencsés az orvos nagyszülő.

Azért a legtöbb nagyi/papa nem az.

Mi betegen már csak azért se bízzuk a gyerekeket oda, mert féltjük a nagyszülőt. Nem hiányzik neki egy gyerekbetegség, amiből ő már sokkal nehezebben gyógyul a kora miatt.

8-as, értem én, hogy kell a burkolt bűntudatkeltés, mert csak az a jó anya, aki el nem mozdul a gyerek 5 méteres körzetéből… De a szülőknek is kell a kikapcsolódás, és hidd el, nem vagy te sem több, sem jobb, mint bárki, csak azért, mert az év 365 napján a gyerekkel vagy.

Mellesleg, nálunk a nagyszülők 54-56 évesek, mitől kellene őket félteni? :)