Véget vethet-e egy anya gyermeke szenvedésének ilyen módon? Van-e jogunk ítélkezni felette?

Kísértem felnőtt embert a halálig súlyos betegen, szerintem ha valaki látott ilyet, tudja hogy egy idő után az ember elfárad (nem csak az, aki aktívan ápol, a beteg is). Amikor egy összepillantásból tudható, hogy mindenkinek jobb lenne, ha vége lenne... Elképzelni sem tudom és nem is akarom milyen lehet ezt megélni egy gyerekkel és őszintén megértem, ha lelki támogatás és segítség nélkül valaki nem lát más kiutat. Iszonyú tehetetlen és kétségbeesett érzés lehet, hogy nem tudsz segíteni a szenvedő gyerekednek és még megmagyarázni sem tudod neki miért van mindez, hiszen csak 3 éves. Itt aki hibázott, az a rendszer, mert ennek az édesanyának hatalmas szüksége lett volna segítségre.

Az anyát abban nem tudom csak megérteni, hogy miért kellett kitennie a nagyobb gyerekét annak, hogy ezt végignézze. Borzalom és emiatt mélységesen elítélem a tettét.

(Persze a hozzáállásom akkor állja meg a helyét, ha valóban súlyos szenvedéssel, vegetálással járó betegséggel küzdött a kisebb gyermek.)