Véget vethet-e egy anya gyermeke szenvedésének ilyen módon? Van-e jogunk ítélkezni felette?

30!

"én sosem mondanék le a gyerekemrol. A legutolsó pillanatig biznek a csodában, ha már másban nem lehet."

Akkor is,ha ezzel kimondhatatlan fájdalomra és szenvedésre ítéled őt? Nem kegyetlenség ez?

Itt mindenki jön azzal, hogy az aktív eutanázia mennyivel humánusabb. Valaki konkrétan megszólított mindenkit, aki ellenzi.

Most őszintén: mi a különbség? Ha aktív eutanáziát engedünk, akkor a kalapáccsal leütöm a szenvedőt miért nem ok? Vagy a leugrom a szakadékba miért nem elég megoldás? Full ugyanaz.

Miért legyen legális az emberi élet elvételének bizonyos módja, amikor ugyanazt a célt ezer eszközzel elérheti, aki akarja, büntetést meg már úgysem kap érte? Ja, gondolom jobb így a lelkiismeretnek, mert az NeM gYiLkOsSáG, hanem EuTaNáZiA. És nem én csinálom, hanem az orvos. Ja. Hogyne. Sokkkkkal másabb nyilván, mert szebb és hosszabb és szofisztikáltabb neve van.

Az anyukát, mivel beszűkült tudatállapotban, egy vélhetően kilátástalan helyzetben, nem látva más kiutat, nem gondolom, hogy a kényelmes àgyamban fekve megítélhetem. Amit tett az tragédia, borzalom, szörnyű cselekedet. De őszintén bízom benne, hogy a halál után valamilyen módon nyugalmat talál a lelke.

#32 Az eutanázia méltóságteljesebb. Ha nekem valaha választanom kéne, akkor én bizony előbb mennék kórházba, kontrollált keretek közé meghalni, mint hogy bármi más eszközhöz nyúljak. A legtöbb sufnituning módszer fájdalmasnak hangzik vagy nem elég biztos. (Itt is írtak olyat hogy a kisfiú még életben maradt a vonattal való találkozás után, na az mekkora szívás.) Ráadásul másokat is traumatizál vagy egyenesen veszélyeztet vele az ember, itt pl a vonaton utazókat. Vagy mikor gázmérgezést akar valaki, de felrobbantja az egész házat. Vagy volt az a fickó aki leugrott a panelról és agyoncsapott egy szerencsétlen családanyát. Arról nem is beszélve hogy ha mégis talál valaki módot arra hogy csendben otthon meghaljon (pl akasztás), akkor is valaki előbb-utóbb meg fogja találni ahogy összefosott nadrággal himbálódzik. Na kösz, én ezt is kihagynám mind az öngyilkos, mind a megtaláló szemszögéből. Nekem szerencsére nincs ilyen élményem, de anyámnak meg kellett élnie hogy ő találta meg a nagyapámat miután megölte magát. Azóta is szörnyű trauma neki.

Szerintem aki öt percnél tovább gondolkodik a témán, annak azért illene rájönnie ezekre a szempontokra magától is. Nem olyan bonyolult. Nem az elnevezés a lényeg, hanem az egyének akik részt vesznek a folyamatban. Az eutanázia méltóságteljesebb vég a szenvedőnek, kevésbé trauma a családnak, és kevésbé veszélyes a társadalomra. Igen, a végrehajtó orvosok lelkiismerete mondjuk egy jogos érv szokott lenni ebben a vitában (kb az egyetlen jogos érv). De erre is vannak megoldások, meg hát nem is kötelező eutanázia végrehajtást vállalni, ugyanúgy ahogy abortuszt sem.

#33 az aktív eutanáziára van itthoni példa - személyes ismerőstől tudom, hogy hiába tiltakozna a lelkiismerete az orvosnak, nem olyan a helyzet, hogy nemet mondjon, ahogy sajnos az abortusznál sem. A tettének a súlyával pedig neki (orvos vagy nővér) kell együtt élnie, és ez nem sokkal jobb, mint akár az öngyilkos hozzátartozót megtalálni, akár valakit elgázolni a vonattal, ebben biztos vagyok. Sőt. Míg utóbbi egyértelműen trauma, a másikra kívülállók nagyon könnyen csak sajnálkozva megjegyzik, hogy "minden szakmának vannak nehézségei" meg "hidd el, jobb így annak az embernek", annak a bűntudatnak a súlyát meg nem érzik át, hogy ez az ember az orvosi esküjével ellentétesen kényszerült arra, hogy embert öljön.

Esetleg azt tudnám kompromisszumnak elfogadni, hogy CSAK az végezhesse el az eutanáziát, aki kéri, vagy valamelyik hozzátartozó, aki szintén ezt szeretné. Nincs joga senkinek áttolni a felelősséget semmilyen orvosra vagy nővérre, csak hogy elmondhassa hogy nem ő ölte meg az anyját, apját, testvérét, gyerekét, saját magát.

A válaszolók közül hányan voltak ilyen helyzetben???

„Ne ítélj meg, amíg nem jártad az én utamat, és nem jártál az én cipőmben.”

Olyan könnyű pálcát törni valaki felett, holott fel sem fogjátok milyen teher lehetett rajta.

Én teljesen megértem őt, a poklok pokla lehet egy gyereket hosszú szenvedések árán a halálig kísérni. Nem az a szeretet, hogy hagyjuk szenvedni a halálos beteget, amikor már tudattalan a rengeteg fájdalomcsillapítótól, és még akkor is fáj neki. Szerintem ez az önzőség.

37!

Én is ezt írtam. Fogalmuk sincs semmiről, de ítélkeznek!

Aki ítélkezik, az megérdemelné, hogy neki is ilyen gyereke legyen. Hallgassa mindennap, hogy szenved a gyereke és nem tud neki segíteni. De persze az ilyen ítélkezősöknek általában makk egészséges a gyereke, sose tapasztalja meg ezt.

Én se tudnék ebben a helyzetben mit tenni. Ezért se szülnék gyereket, mert jó eséllyel beteg lenne, movel minden ilyen dologgal megszívom. Nem vállalnám az 50% kockázatot, hogy valami baja lesz. Ha akarnék gyereket, inkább örökbefogadnék egy egészségeset.