Miért nem akarnak a gyerekek a saját ágyukban aludni?

Én gyerek oldalról tudok nyilatkozni. Mindig féltem a sötétben, apám alkoholista és agresszív volt, anyám meg alig volt otthon mivel sokat dolgozott és amikor láttam akkor is folyton ideges volt vagy kiabált. Bizonytalanul kötődő lettem. Egyértelművé tették hogy nem bízhatok bennük. Mégis nagyon sokáig (7-8 éves koromig) csak köztük tudtam elaludni. Rengetegszer volt visszatérő rémálmom hogy bántanak, megaláznak a saját szüleim és előlük menekülök. Később az idősebb tesómmal aludtunk együtt egészen addig míg el nem költözött otthonról kb.

De kezdetben külön szobában altattak kiságyban. Nővéremnek is saját szobája volt és a szüleinknek is. Egyszerűen ilyen félős alkat vagyok és még helytelenül is neveltek.

Inkább úgy kérdezd, hogy miért akarnak a szüleik ágyában aludni? Máris tudod a választ: jó érzés összebújni. Jó este azzal aludni, akit szeretsz.

Amíg kicsik, addig jobban igénylik a testközelséget. Később szépen el fog aludni a saját ágyában.

Én sose értettem, miért akkora nagy baj, ha a szülőkkel alszik a gyerek. Még 3 évesen is megébredtek hajnalban, és bekúsztak mellénk. Szerintem a legjobb érzés a világon, mikor odabújnak aludni.

Ovis korra átaludták az estét és leszoktak róla. De ha lehet, egyszer-egyszer (évente) még a kamasz gyerekem is szeret velem aludni.

51%-os idióta, neked aztán marha sivár lelkivilágod lehet, ha a családcentrikusság abban merül ki, hogy egy ágyban alszunk a gyerekkel. Miért szerinted aki külön ágyban alszik az nem lehet családcentrikus? Talán keress már rá a szó jelentésée, mielőtt marha bölcseket mondasz.

A gyerek meg nincs "kivágva", csak saját szobával rendelkezik, ahonnan igény esrtén átjöhet, vagy anyauka is átmehet hozzá ha kell. Nagy különbség.

Azt meg ki dönti el, hogy melyik kultúra a normális? Talán te? Milyen alapon?

Nehéz kérdés. 3 hós kisfiam kezdetektől külön kiságyában alszik, saját szobájában, de én még abban a szobában alszik vele, majd ha átalussza az éjszakát, akkor visszaköltözöm a hálószobánkba. Szerencsére nem volt hasfájós, ha sokat van ölben napközben, mert macerálják a nagyszülők, este a vacsi után már túrja le magát. Ahogy berakom a kiságyába, bealszik. Annyit szoktam, hogy reggel ha korán ébred és még kómás, magam mellé rakom és összebújva félálomban még pihenünk egyet.

Így könnyen beszélek, hamar beszokott az ágyába, nem volt soha sírós, sosem kellett "sírni hagynom". Ha hozzászoknak a közös ágyban alváshoz nehéz őket egy idő után külön szoktatni. Paramama vagyok, félnék hogy ráfekszünk, így légzésfigyelővel nyugodtabban alszunk külön.

Nekünk mind a 3 gyermekünk köztünk aludt kiskoruktól, volt kiságyuk, de valahogy én is igényeltem,ők is az együtt alvást.Mindig a legkisebb aludt köztünk, 5 és 3 év korkülönbséggel születtek, 5 és 3 évesen már könnyen saját ágyba szoktak.Ez a normális szerintem is.

Már unokáink vannak, és a gyerekeink ezt vitték tovább, mert az unokák is így alszanak. Mi a baj ezzel?

13-as elég sivár egy lelkivilágú, ráadásul nulla intelligenciával.Magadat minősíti amit írtál.

51%-osnak totál igaza van!

70%-oska én ilyen helyesírással nem papolnék az intelligenciáról. "Magadat minősíti amit írtál" What? :) Talán "téged", nem?

Mitől vagyok sivár lelkivilágú? Mert fellapoztam az értelmező kéziszótárt, és a "családcentrikus" szó alatt nem az gyerekkel alvást találtam?

Semmi baja nem lesz annak a gyereknek, ha úgy szocializálódik hogy van saját szobája, ahonnan persze kijöhet, és anya is bemehet, hisz ez nem börtön. Ez nem azt jelenti hogy ki vagy oda vágva rád csukom az ajtót és üvölts ahogy akarsz. Ezt már a hozzád hasonló csökkentett értelmi képességű képzelte oda.

Mellesleg így nem kell küzdeni egy 2-3 évessel, hogy "nem anya nem akar eltaszítani téged, de már elég nagy vagy ahhoz hogy saját szobád legyen"...egy ekkora gyereknek már megvan a magához való esze, és bizony észleli hogy eddig anyával aludhattam, most miért taszít el??

Igen tudjuk a te gyerekeid nem, mert a te gyerekeid csodásak voltak. Oké másé meg bizony így reagál, és nagyon rossz neki.

Meg továbbra is fenntartom hogy jó szülőnek lenni nem azt jelenti hogy éjjelre is össze vagyok nőve a gyerekemmel. Korlátolt vagy, nem kicsit. Mellesleg szerinted egy babának miért kell babának való matrac a kiságyba? Miért nem szabad, és nem ajánlott párnákat, paplanokat baba ágyneműt is oda tenni nekik? Talán mert veszélyes?? Erre te határozottan állítod hogy hülye aki nem alszik egy ágyban a babával, természetesen felnőtt matracon, felnőtt ágyneműkkel. Gratulálok!

A saját épsége érdekében SEM tenném magam mellé éjjel. Anékül is meglehet oldani a közvetelnséget, és hogy mindig ott legyen az anya, ha szükség van rá. Értelmeséknél legalábbis megy.

De itt van pl. egy szakember véleménye is, bár szerinted ő is sivár lelkivilágú, és nem is intelligens, ugye :)

Doktornő: a kiságyban a baba helye

Veszélyes a babának az anya ágyában aludni

Hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba, megkérdeztünk egy szakembert is a kérdésről. „Ez nagyon veszélyes lehet, az állatok között is előfordul, hogy ha nincs ember, aki kimentse az újszülöttet, akkor meghal, mert ráfekszik az anya” – mondta el nekünk dr. Nyeső Judit csecsemő- és gyermekgyógyász szakorvos, aki egyértelműen ellenzi a szülőkkel közös alvást, bár szerencsére ebből származó halálesettel eddig nem találkozott a praxisában.

„A szülői ágyban alvás is okozhatja a hirtelen csecsemőhalált – hozta fel a legmeggyőzőbb ellenérvet. – Nem azért, mert ráfekszenek a babára, hanem mert a szülők között nincs elég levegő. Ilyenkor valószínűleg az áll a háttérben, hogy eleve sérült a baba légzőközpontja, de ezt nem tudjuk előre kimutatni. A csecsemőhalál okai közé tartozik az is, ha távol alszik a szülőktől, ha túl meleg szoba, vagy ha hason fekve alszik a baba. Amerikában amikor rájöttek az utóbbira, és felhívták rá a figyelmet, akkor hirtelen ötven százalékkal visszaestek a csecsemőhalálozások.

Másrészt nevelési szempontból sem jó az együtt alvás. Ha megszokja a kicsi, hogy mindig vele van anyu, amikor éjszaka felébred, akkor utána nem tud visszaaludni magától – említett egy másik szempontot a doktornő. – Azt nem állítom, hogy ha hatkor felkel a mama, akkor ne hagyhatná maga mellett a babát a szoptatás után, de a gyerek helye a kiságyban van. Ha valami baja van, akkor oda kell menni, és nem kell kikapni. Mindig azt szoktam mondani, hogy most három kiló, de lesz tizenhárom is, és ha rászoktatják, akkor ezt később is el fogja várni. Azt szoktam javasolni, hogy az anyuka törölje meg magát egy tiszta pelenkával, azt tegye be a kiságyba, és annak a szagától megnyugszik a baba.”

Ennyit erről. Mindenki máshogy csinálja, és nem létezik jó-és rossz kultúra. Aki szerint meg igen, és ezért bánt másokat, az meg nagyjából olyan értelmi szinten van mint te, meg 51%-os kis barátod. Egyéb örömötök gondolom nincs az életben, sajnálom.