Miért nem akarnak a gyerekek a saját ágyukban aludni?

A fiamat nem lehetett volna a saját ágyába szoktatni, csak azzal a drasztikus módszerrel, amikor rázárod egy agyvérzésig ordító kicsire az ajtót, és megvárod, míg feladja és abban a tudatban alszik el, hogy nem kap segítséget, nem számíthat senkire, ráadásul taknya-nyála egyben. Hát, nem.

Neki fontos volt a testközelségem.

Minden baba más, mint ahogy minden felnőtt. Egyik kicsinek szüksége van arra, hogy érezze az anyját maga mellett, így van biztonságérzete, másiknak meg nem. Míg az egyik egyből elalszik, ha rákapcsolod a villanyt, addig a másiknak énekelni kell, mert az ringatja álomba. Stb.

Hogy milyen különbségek vannak, pl. a fiamat kiskora óta vittük magunkkal mindenhova, mégsem volt el senki kezében se 3 hósan, se 6 hósan. 9 hónaposan engedte, hogy apósom megfogja, előtte üvöltött torka szakadtából, bárkinek adtuk oda.

Míg a szomszédunk kislánya csak akkor járt levegőn, amikor a dada kivitte babakocsiban 2 naponta, de akkor sem látott sokat, mert egy kihalt lakóparkban lakunk. Viszont a dadát szinte egyből elfogadta, egy idegent(!), és mindenkivel barátkozós volt már babaként is.

Szóval ennyi. A fiam szoktatva volt az emberekhez, mégsem sikerült neki megszoknia kb. 1 éves koráig. Ő egy zárkózottabb személyiség, míg a kislányt meg nem érdekelte, hogy hol az anyja, él-e hal-e, csak kapjon enni, azt csá!

Na, ugyanez a helyzet az altatással is. Semmit nem szabad erőltetni.