Kisfiam 5 hónapos! Elkezdődött a kiokoskodós hisztikorszak! Ha rászólok csak vigyorog és folytatja tovább! Szerintetek?

kedves utolsó! egyik válaszoló vagyok, aki leugatta a kérdezőt, és nem ért vele egyet.... én bizony nem hagytam sírni semennyit se.

ehhez képest semmi baja a másfél évesemnek, eljátszik magában. akkor miről beszélsz???????????????

igen, nekünk volt olyan időszak, amikor nem akart a babakocsiban lenni, és bizony cipeltem...elmúlt. szép fokozatosan szoktattam hozzá, nem úgy, hogy beb*szatm a kocsiba, hogy márpedig nem hisztizel, ott maradsz és kész!....

kb. 15 hónap kellett hogy kialakítsuk az önálló játékidőt. nem volt egyszerű. de ez idő alatt sosem sírt azért, mert velem szeretett volna elnni, én meg lepattintottam. addig a dolgom alvásidőben vagy este csináltam. ezt is szép fokozatosan alakítottuk ki, ahogy a babám igényi megengedték.

vannak akik már az elejétől elvannak magukban, és vannak akik nem, hanem rá kell őket vezetni, az enyém ez utóbbi kategória. és akkor mi van? erre írtam, hogy már 3 hónapja nincs ezzel probléma, ha dolgom van ,végzem, ő meg elvan magában. de szoktunk továbbra is együtt játszani, de mindennek megvan az ideje. van napirendünk is, stb.

szóval amiatt, hogy nem hagyat msírni, nem lett elkényeztetve egyáltalán.

Te értsd meg, hogy itt nem arról van szó hogy a szerinted okoskodó anyukák gyerekei sírnak-e vagy sem, hanem hogy amiről ti beszéltek az nem hiszti! És ez tény. A baba csak sírni tud, másképp nem tudja jelezni hogy valami nem stimmel. És azért is sír, ha csak unatkozik vagy hiányzol neki. Nem hisztizik csak szól, hogy "Hé anya gyere már mert látni akarlak" Ha te a férjed hívod akkor hisztizel?

Két gyerekem van, a nagy 3 éves, a kicsi hét hónapos. Volt hogy sírtak pár percet az ágyukban mert éppen nem tudtam menni, de volt olyan is hogy a babakocsiban odatoltam a WCajtóhoz, mert minek üvöltsön ha nem muszáj. 99%-ban felveszem őket ha sírnak, és megnyugtatom, van hogy éjszaka is odaveszem, nem akartam 3 hósan egyedül alvásra szoktatni, és nem vettem el a cumit vagy a cicit mikor én úgy gondoltam hogy elég lesz már belőle. A kicsim, van hofgy fél órát is eljátszik a járókában, de van hogy 5 perc után sír. Mi sem vgyunk egyformák, és nem viselkedünk mindíg egyformán. Miért várod hogy ha a babádnak rossz napja van akkor is ugyanolyan ennivaló tündér legyen mint egyébként aki hagy szabadidőt is a mamájának. Megjegyzem, miatta vagyok itthon, ezért ő az első számomra, de nem hanyagolom el a nagyobbik lányomat, a férjemet vagy a házimunkát sem.

A nagyobbikomat ugyanígy neveltem, és nem idomítottam egyedül alvásra sem. Mostmár végigalussza az éjszakát, de ha netántán átjön közénk, azért sem állítom falhoz. Ezzel jár az anyaság. Kedves, közvetlen, szófogadó gyerek, kivéve mikor fáradt, mert akkor hisztizik ahogy más gyerek is. Vannak rossz napjai is mikor egymás idegeire megyünk. ez is hozzátartozik. De nem veri magát a földhöz nyilvános helyen, el lehet vinni bárhová, más gyerekekkel is barátságos, nyitott, érdeklődő kisember. Nekem jó ez így. És az is hogy naponta 10x mondja hogy szeret, bújik hozzám és ha meglát már vigyorog. Én így vagyok boldog, bár lehet nincs olyan sok szabaidőm mint annak aki már 5 hósan leszoktatja a gyerekét hogy jelezze ha gondja van.

Ha neki így jó akkor csak tessék. Gratulálok hozzá!

Utolsó,értem mit mondasz.Mit csinálnál akkor,ha a második babád minden nap csak a kezedben akarna elleni,mert amúgy sír.Akkor hogy gondoznád az elsőt,figyelnél a párodra?Nem idomítom,hanem tanítom-nevelem.Fokozatosan.

Nekem mindig az jut eszembe ilyenkor,mikor a gyerek kicsit nyikkan apa-anya ugrik,mindent megad neki,aztán oviban,ahol ez nincs üt-szét ver mindent és mindenkit.Persze ez is túlzás,és nem lesz mindenki ilyen.Szerintem ez a kérdés arról szól,hogy ilyenkor mennyire vannak tudatuk a babák,mennyire értik meg a környezetüket.

4 gyerekem van,8,6,4,4 évesek.Felvettem őket ha sírtak.Ott voltam,ha szükségük volt rám.Igyekeztem nem csak a fizikai szükségleteiket kielégíteni-"dehát miért sír,ha nem éhes/szomjas/pisis"-,és nem vettem hisztinek,ha egyszerűen arra vágytak,h hozzám bújjanak.Nem tartott örökké.Már tudják,h ott vagyok,nem kell figyelemfelkeltő hisztiket levágni,mert figyelek rájuk,nem lógnak rajtam,mert tudják,h ha kell akkor hozzám bújhatnak.Bátran mennek felfedezni,és úgy viselkednek a többi gyerekkel/felnőttel,ahogy velük szoktunk viselkedni.Nem agresszívak,nem verekednek,okos,jólnevelt gyerekek.Persze nem angyalok,de az nem is lenne igazán jó.:))

Anyukám eleinte úgy gondolta mint itt is sokan,h ezzel a módszerrel elkényeztetem őket...aztán évekkel az első gyerekem születése után elárulta,h tévedett,nekem volt igazam.:)Nem lettek elkényeztetve.

És még mielőtt azt kapnám,h biztosan volt segítségem-nem volt.A férjem nem a városban dolgozik,sokszor csak 2 hetente járt haza,én egyedül voltam a gyerekekkel,és a kicsik ikrek.Mindent meg lehet oldani.A lényeg,h ne felejtsük el,h vállaltuk azt,h az első pár évben hozzájuk idomulunk,nekik szerzünk örömet,h így megtanulják azt,h később hogyan okozzanak nekünk örömet.És ahogy már írta valaki,nagyon jó naponta többször hallani,ahogy berohan az egyik,és azt mondja:Csak azt akarom mondani,hogy szeretlek!Vagy odajön,h megöleljen és megpusziljon.

Ismerek olyant,aki az első gyerekénél pedáns rendet tartott a lakásban, a kicsi sírhatott mint a záporeső, meg kellett tanulnia,h első a házimunka,csak a maradék idő az övé.És az anyuka nagyon megbánta.A második gyereknél a gyereké volt az elsőség,az a legfontosabb,h minél többet együtt legyenek,és sokkal boldogabb így.

Persze mindenki más,mások az elvei,ezekből nem lehet kifordulni.Csak higgyétek el,h a kötődő nevelés sem antiszociális pszichopatákat nevel,még akkor sem,ha a 20-30-40 éves tanácsok szerint az ellenkezője minden poroszos,elválasztó jellegű nevelésnek.