Miért itélik el olyan sokan a kézben altatást?

A lányom 16 hónapos, és az esti altatásnál mindig az ölemben feküdt, ülve ringattam, ő szépen elaludt. Viszont egy ideje már nem alszik el a karomban, hanem csak nyugodtan megissza a tejitalát, még "beszélgetünk" egy kicsit, aztán beteszem az ágyba, ahol még nem alszik el egyből, kicsit még a plüssökkel is beszélget, aztán alszik. De mostanában már az a legújabb, hogy a tejital felénél már az ágyába akar menni, be is rakom, és ott folytatja az ivást, aztán még szintén szöszöl egy kicsit, utána alszik. Nekem nem volt teher, hogy altatni kellett, sőőőőt, de gondolom mostanában kezd megérni arra, hogy egyedül aludjon el, ő maga választja az altatás helyett az egyedül alvást, én meg hagyom, hogy önállósodjon. Kicsit hiányérzetem van, hogy nincs esti álomba ringatás, de ez van, "nagylány" már.

Amúgy nem tudom, hogy miért lenne elitélendő a a kézben altatás, szerintem a babának is megnyugtató az anyukája közelsége elalvás előtt. Én nem is nagyon tudtam volna elképzelni, hogy másképp altassak, és amint a fentiek mutatják, nem kellett keserves leszoktatási procedúrába kezdeni, egyszerűen a baba igénye lett más, ahogy érettebb lett, és önmagától választotta az egyedül elalvást.

Utolsó előtti.

Mondtam én egy szóval is, hogy nem szeretem és nem nevelem. Vagy a e gyerekednek nincsenek igényei amiket ki kell elégíteni? Csecsemőkora óta önellátó, mintagyerek?

Mi a sz@rnak kell folyton minden félmondatba belekötni.