Azok az anyukák akik szoptatnak miért utálják azokat akik nem?

Szerintem nem is az utálat a legjobb szó, az kicsit erős, de lesajnálást bőven éreztem emiatt, mikor még kisbaba volt a lányom. 3 hónapig tudtam szoptatni, utána tápszeres lett. Sajnálkoztam rajta 1-2 napig, de hamar elfogadtam, mert láttam, hogy a gyerekem jóllakottan, vidáman elvan ezzel. Próbáltam akkoriban eljárni babás közegbe, de elég sokan lesajnáltak, mikor kiderült, hogy tápszeres, inkább nem is mentem ilyen helyekre. Például elkezdtem járni baba-mama klubba, de abban az 1-2 órában, amíg tartott, az ott levő anyukák 80%-a minden nyikkra rakta mellre a babáját, de csak ilyen fél percekre. Az én gyerekemnek cumija volt, már ezt is rossz szemmel nézték, mert náluk a cici a játszócumi is egyben. Amúgy nem azt mondom, hogy minden szoptató anyától ezt kaptam, csak akik tényleg ha már legörbült a szája a gyereknek, már tömték a szájába a mellüket, na ők tudtak szörnyülködni rajtunk. Tény, nekem ez nem hiányzott, bár nem kényelemből lett végül tápszeres a lányom, de sokkal kényelmesebb volt, hogy megette az adagját és 3-4 óráig tudtam, hogy az evéssel nem kell foglalkozni. Van amúgy egy ilyen anyuka még régről, játszón szoktunk találkozni, még mindig meg szokta jegyezni (pedig már 4 éves a lányom) hogy szegény nem kapta meg a csodálatos anyatejet eleget és milyen rossz neki. Nem tudom, én semmi különbséget nem látok a lányom és az ő 3 évig szoptatott lánya között se egészségben se kötődésben, de ő biztos jobban tudja, hiszen állandóan La Leche Liga meg WHO cikkeket olvas.

Az meg tényleg igaz, hogy úgy éreztem, hogy ez a szoptatás már közügy. Rákérdezett anyukám munkatársa, a kisbolt eladója, de a legdurvább számomra az volt, amikor egy volt osztálytársam apukája(!) kérdezte meg, hogy szopik-e rendesen. Mintha a szoptatás lenne a jó anyaság mércéje.

Leszogezem, hogy szerintem mindenki maga tudja, hogy nemik mi a jo, es ez engem nemerdekel :D Ha tapszer, akkor az, ha szoptatas, akkor az. Mindkettonek megvanaz elonye es a hatranya, es abaratnoim kozott vegyesenvannak tapszeresek es szoptato anyukak, egyikuket sem erzem tobbnek, vagy kevesebbnek emiatt. Regen, mikor bizonytalan voltam, en is belelattam ilyeneket, amiket irsz. Most, hogy mar tudom, nekunk mi volt az utunk, igy egyaltalan nemerdekel, ki mit miert csinal. Pontosabban a tapasztalatokat szivesen meghallgatom, mert erdekesek szamomra, legyenszo barmelyikoldalrol.

Nekem magambol kiindulva az a teoriam, hogy ez a masik gyozkodese, lenezese-go dolatkor mind a belso izonytalansagra vezetheto vissza. Onnantol, hogy ezzel szembesultem, mar nemerdekelt, ki hogy csinalja. Ha valakit foglalkoztat, hogy a tobbi anya mit miert, hogyancsinal, lenezi, irigy, stb., ajanlomMarshallRosenberg youtubeos eloadasait es konyveit, nekemez segitett.

Örök kedvenc. Szia, utána - hogy vagytok helyett- szoptatod? Ha mondom, hogy sajnos nem, mi a válasz (főleg idősebb néniknél) pedig én sokkal vékonyabb voltam mégis bírtam szoptatni. Őszintén én már nevetek az ilyeneken.

Szerettem volna szoptatni, de mire rájöttem hogy egyszerűbb (császáros sebbel) addigra elapadt a tejem. Az egyik mellem a kórházban úgy begyulladt, hogy akkora volt mint egy léggömb, már az is fájt ha rá néztem. Senki nem segített Nagyon megviselt. Úgy éreztem kevesebb vagyok a másiknál. Haza mentünk szenvedtünk még 3 hétig, utána gondoltam kiprobalom a tápot hátha akkor nem sír hogy éhes. Láttam rajta, hogy jó neki akkor kezdett el tápot kapni persze ameddig volt pici tejem addig kapott.

Nem tudom egyesek miért nézik le a másikat ezért, hisz az a lényeg hogy egyen.

Az én véleményem az, hogy aki tud, az szoptasson, mert valóban ez a legjobb a babának, de senkinek semmi joga lenézni vagy megjegyzéseket tenni arra, aki nem tud. Aki meg tudna, de nem akar, az simán lelki nyomorék, hogy nem a tőle teljes mértékben függő újszülöttje érdekeit helyezi előtérbe.

Ha meg majd tőlem kérdezi valaki, hogy szopik-e a babám, én meg visszakézből kérdezem meg, hogy azt nem akarja-e tudni, hogy milyen bugyi van rajtam, vagy épp milyen pózban készült. Eszem megáll már közügyet csinálni abból, hogy hol jött ki, miből eszik, mennyit carik meg ilyenek...

26

Én is azt gondolom, hogy ha valaki tud annak igenis szoptatnia kéne. Az azonban hogy egyesek bárhol előveszik nálam is kicsapja a biztosítékot. Na nem azért mert h nem a legszebb dolog a világon meg minden, de szerintem totál magánügy és azért kell az intimitás.

Az én fiam is tápszeres, 1 hónapig tudtam szoptatni aztán valamiért egyik napról a másikra elapadt a tejem, sehogy nem akart vissza jönni. A dokik azt mondták ne aggódjak mert a legfőbb részét a tejnek megkapta a baba ez pedig az első pár napban hétben van amikor még nagyon sárga és erős a tej. Azt mondták ha ezt megkapta akkor oké, ne aggódjak nem lesz baj ha tápszert kap. Nem is lett. Most 6 hónapos.

Nekem az az észrevételem a szoptatós anyukákkal meg általában az emberekkel, hogy ha meghallják, hogy tápszeres a baba akkor egyből arra gondolnak hogy azért tápszeres mert nem is akarja az anya szoptatni, pedig ez állatalában egyáltalán nem igaz. És nem azért eszik cumisüvegből mert az anyának ez kényelmes. Persze biztos van olyan is.

Egyébként a tápszeres babáva is megvan a nyűg... Éjnek évadják mosogatni, fertőtleníteni, vizet forralni, megfelelő hőmérsékletűre hűteni. Ezt napjában sokszor... Az se egyszerű, persze a szoptatás sem. Én voltam mindkét oldalaon.