1-2 hónapos babánál működhet az, hogy szoptatás mellett, ha esetleg egy két éjszaka nem lennék otthon akkor vagy az apja vagy a nagymamák éjjel tápszerrel etetik meg?

"Ti meg hallottatok arról, hogy a baba előbb utóbb feladja a sírást, mert megtanulja, hogy nem megy vele semmire?".

Persze, mert megtanulja, hogy mindegy, le se szarják, az ő igényei nem számítanak, a szülei nem szeretik.

Nem azért hallgat el, mert már nincs baja.

De tény, hogy úgy nevelsz emberi roncsot, ahogy akarsz.

A baba sírása nem olyan, mint a felnőtté vagy akár egy kisgyereké. Az első hetekben ez az egyetlen lehetősége, hogy bármilyen vágyát vagy diszkomfortját kifejezze. Sőt, ezeket a diszkomfortokat kezdetben ő maga sem tudja elkülöníteni. Abból hogy van egy szar érzése, Te megeteted és elmúlik a rossz, lassan megtanulja melyik érzés az éhség. Ugyanígy ismeri meg a teli pelenka, a hasfájás vagy a fáradtság élményét.

Tehát ezekre nagyon fontos reagálni. Hamarosan már ő is ismerni fogja őket és mindegyiknél másképp sír, és ha sokat volt vele és sokat próbálkoztál a vigasztalással, illetve ismered a bioritmusát, el tudod Te is különíteni.

Tehát a babát sírni hagyni nem csak kegyetlen, de a fejlődését akadályozó és ezáltal a saját dolgodat is nehezítő magatartás.

Látszat sikert lehet elérni, ha a baba feladja és leszokik arról, hogy kommunikáljon feléd. A következetes elutasítás úgynevezett elkerülő, a számára véletlenszerű oda/vagy elfordulás úgynevezett ambivalens kötődési mintát alakít ki, mindkettő hosszú távon befolyásolja a világ felfedezésével illetve az emberi kapcsolatokkal való haladását.

Természetesen nem arról van szó, hogy ha nem kapod fel tíz másodpercen belül, cagy ha megesett már, hogy nem tudtál menni hozzá, akkor már emberi roncs lesz belőle.

Tehát ha valaki reagál egy újszülött szükségleteire, az nem őrült momzilla...

A 3 óránként 20 perc etetésnek meg mindkét eleme baromság. A 20. Században, az anyák dolgozni menésével találták ki, a szocializmusban könnyű volt mindenkinek ugyanazt tanítani. Ahogy az ugyanolyan orion tévé meg csíkos fotel. Ezt az elvet az emberiséggel egyidős gyereknevelés semmilyen más korszaka vagy tapasztalása nem támogatja. 20 perc alatt a gyerek meg nem tud szopni, mert a tej nagy része realtime termelődik a szopó mozgások hatására. A tej eleje folyadék, a közeoe fehérje, vége zsír. Az utóbbi kettő lassan emésztődik. A mellre tett baba gyorsan kicuppogja a folyadékot, majd percekig csak dolgozik, amíg hallod, hogy újra nyel, mert akkor jött meg a sűrü rész. Ha hamar leveszed, pont egy hibásan ertelmezett igény szerinti szoptatásba lehet belefutni: a baba random és folyton éhed, mert nem kajált meg rendesen. Ezen belül az újszülöttek egy része 25, a másik 45 perc alatt kajál meg, és babán belül is változik, mert a szívóereje jobb, a tej viszont több lesz idővel.

Èpp olyan hibásnak tartom azt, amit a negatív sztereotípiák igény szerinti szoptatásnak neveznek, holott nem ezt jelenti a fogalom: hogy minden nyikkanásra mellre kerül a baba. Ez ugyanúgy a szükségletek nemmegtanulásával jár és gyakran szülői kényelmesség áll mögötte, mert a szülő nem akar időt vesztegetni rá, hogy rájöjjön, mi a baj.

A babák többsége, ha figyelsz, spontán beáll egy rendszerre, ami a saját szervezetének, anyagcsere tempójának kényelmes. Ez a legegészségesebb és amúgy a legkönnyebb út, mert ha ráerőszakolsz vmit, ami nem jó neki, azzal mindig baj van, visszaüt, és nemcsak neki árt, de magadnak is több melót csinálsz (pl hasfájás a rossz időpontban adott ételtől).

Figyelembe kell még venni, hogy a szopásnak és az anyatejnek pszichés és kémiai úton is szorongásoldó és fájdalom csillapító hatása van. Pl egy semmire nem reagáló hasfájás gyakran elmúlik egy szopitól illetve megindulnak/rendeződnek a bélmozgásai. Ilyenkor botorság lenne még egy órát hagyni ordítani, mert egyre stresszesebb lesz, egyre jobban fáj neki és még sokkal nehezebb lesz megnyugtatni. Egy idő múlva totál kimerül és elalszik, de ez nem pihentető alvás és éjjel megfizeted majd az árát.