1-2 hónapos babánál működhet az, hogy szoptatás mellett, ha esetleg egy két éjszaka nem lennék otthon akkor vagy az apja vagy a nagymamák éjjel tápszerrel etetik meg?

Várandósan sok mindent tervezünk, aztán egy rakás dolog nem úgy alakul. Én is úgy voltam vele hogy nem akarok sokáig szoptatni, max 8-10 hónapos koráig. Aztán mikor alig 3 hónap után apadni kezdett a tejem, mindent megmozgattam, hogy ne apadjon el. Sajnos nem sikerült. Pedig azt hittem egy ilyet én biztos lazán vennék, aztán úgy rágörcsöltem, hogy a saját szememben rögtön én lettem a világ legrosszabb anyja, mert nem sikerül szoptatni.

Az hogy mennyire lesz anyás a baba, ez sok mindentől függ. De az elején leginkább attól, hogy apa és nagyi mennyit segítenek. Később már mikor kicsit tudatára ébredt, akkor már a személyiségétől függ.

Nekem első perctől nagyon sokat segít apa és a nagyi is. Mindkettőjükkel tökéletes biztonságban érzi magát. És ennek örülök is! Persze később ez változhat.

A cumizavar idővel kb borítékolható, de akadnak kivételek is. Én magam is ismerek ilyet. De attól még mondjuk később is kaphat anyatejet csak úgy macerásabb, mert előtte le kell fejni.

Nem erkölcsi, hanem a pszichológiai részéhez tartozik, hogy a gyerek 9-12 hónapos korában érti meg, hogy az anyja egy másik személy tőle, és elmehet, és vissza is jön majd.

A 3 hónapos viszont már megismer, kötődik, pontosan tudja, mikor vagy ott és mikor nem. Amikor kellesz neki és ràjön, hogy nem tud odaszervezni magához, kiakad, és lehet, hogy órákig sikítva sír majd nagymamának.

Tehát az, amit írsz, hogy a gyerek alkalmazkodjon Hozzád, az minden erkölcsi minősítés nélkül, egyszerűen képtelenség. Én is gondoltam mindenfélét, amíg nem láttam tényleg, hogy milyen egy ilyen kis "jószág".

Ettől függetlenül nyilván technikailag megoldható, amit írsz. De baba és sok tényező függvénye, hogy mennyire jól fog sikerülni.

Mond meg nekem, minek neked gyerek, ha 3 hósan az a legnagyobb probléma, hogy mehetsz e bulikázni? :D

És nem, szerintem sem kell bezárkozni, de neked max facebookra kell a gyerek, mutogatni

Figyelmen kívül hagyom, hogy mennyire durva a kommented, mert azt hiszem, nekem szól a legkevésbé a hangnem.

Viszont az itt írók nagy része valószínűleg úgy gondolja, hogy az, ahogy beszélsz róla illetve az, ahogy egyedül akarod hagyni, kárára lehet a babának, illetve az is, ami nincs kimondva, csak érződik, hogy a terhedre van/lesz a baba, vagy most ezt hiszed vagy ettők félsz.

Ahogyan írsz róluk, az nem reàlis, a babák nem úgy működnek, mint gondolod. Egy elsődleges gondozó személyhez kötődnek, aki az anya alapvetően, még ha sokat segít is az apa. Attól, hogy 1-2 évben az ember nem járkál el és főként a gyerekre fokuszál, még nem szól az egész élete a gyerekről. De mindenki más, tényleg.

Ha azok az éjszakák muszájak, vagy ez alatt tudod kipihenni Magad, egy dolog, de remélem, hogy a valóság sokkal jobb és az anya-baba kapcsolatotok is bensőségesebb lesz, mint amit most érezni ebből a beszélgetésből.

Azok, amiket momzilla-dolognak tartasz, jelentős részében tudományosan bizonyitottan, szakmai szervezetek ajánlasával a legjobb vagy nagyon jó dolgok a babának. Ez nem azt jelenti, hogy ezeket kell válaszd.