Szülés után miért akarja minden anya, hogy minden tökéletes legyen?!

Egyrészt nem értelek. Most vagy kitörölték egy csomó hozzászólásodat, vagy összefüggéstelen kissé, amiket írsz. A kérdesed provokatív. Az első hozzászólásod bizonytalan. AZtán kiderül, hogy nekem legfontosabb a baba, de tökjó érzés, hogy mellette is mindent meg tudsz csinálni. Senki nem esett neked, de te ezt állítod, miféle kínzással vádolt és ki?

Amúgy: fogadok, hogy ez az első gyermeked. Tök jó, ha ő az első, de még a ház is nagyjából rendben van és te is. Viszont elárulom, hogy így visszagondolva a legkönnyebb időszak a háztartás nagyjából normális vezetése szempontjából az első gyermek életének első pár hónapja, amikor nappal még sokat (vagy akár sokszor keveset) alszik, ám ébrenléte alatt még nem dönt fel, borít ki, maszatol össze, rámol szanaszét, saraz-fest-filctollaz-gyurmáz össze mindent.

Az sokkal szebb lesz majd, amikor már csak egyszer alszik nappal egy-másfél órát, neked ezalatt kellene a házasságod érdekében elsősorban magadat rendbe tenned, aztán főzni valamit (mert amikor már nem köti le órákig a játszószőnyeg, hanem a lábadba csimpaszkodik egész nap, nem olyan könnyű a forró vizes fazekakkal babrálni sem), végül a lakásban rendet és tisztaságot teremteni. EZ akkor lesz még szebb, amikor a nagyobb már nem alszik délután egyáltalán, tehát az az egy-két órád sem lesz naponta egyedül.

Amúgy nyilván nem kell mindennek tökéletesnek lennie, elárulom, még akkor sem, ha egy gyerek sincs csak napi 8-10 óra munka. Viszont azon kár vitatkozni, hogy kinek mi a tökéletes, mi a legfontosabb, stb.

Én évekig áltattam magam azzal, hogy nyugodt lehet a lelkiismeretem, ha csak a boldog baba a legfontosabb nekem. Közben annyira zavart, hogy a háztartás romokban volt, pedig abszolút nem vagyok tisztaságmániás, hogy azt el nem mondhatom.

Így a negyedik gyereknél már tudom, hogy a baba akkor boldog, ha az anya boldog, és ha az anya akkor boldog, ha tiszta a haja, a ruhája és nagyjából a ház is, attól még nem lesz lelki sérült (depressziós anya mellett viszont garantáltan.)

2 hónapos a fiam. Első baba. 34. hétre született. Életem legkemenyebb időszakaként élem ezt meg. Elkepesztő hasfájós, átlagosan éjjel 2 órát hagy aludni, nappal még 30 percet. Piszok nehéz, de még így is szerencsésnek tartom magunkat mert egészséges és szépen behozta terminusra a lemaradást. A háztartást jelenleg kb le se tojom... Majd ha kinőtte ezt a hasfajast, és kicsit többet tudok aludni akkor bepótolom a lemaradást, addig meg elég a legszükségesebbeket elvegezni, de szerencsére van azért egy apuka is, aki segít ebben.

De tény, hogy én is könnyebbnek képzeltem :)