Miért furcsálják az emberek, hogy 21-22 évesen gyermeket szeretnék?

Azert elég nagy a kontraszt aközött, hogy valaki 21-22 évesen szül meg aközött, hogy 40 felett.... Számomra egyik sem ideális kor, de hát mindenki akkor szül, amikor akar.

Az én környezetemben 2 olyan lány is van, akik 21 és 22 évesen szültek, mondani sem kell, egyiknek sem volt elegendő keresete, szülőknel laknak, oda is szültek, a hiperszuper, örökké tartó kapcsolatuk pedig már romokban hever a gyerek születése óta... És a környezetemben csak ilyen esetek hallok, hogy akik ilyen fiatalon szültek, azok mind felelőtlenül tették, mert vagy anyuciek pénzére vagy a párjuk pénzére támaszkodtak, kevés munkatapasztalat vagy épp semennyi.

Szóval én biztos nem szülnék ennyi idősen, bármennyire is késznek éreznem magam, mert még fiatalok vagyunk, előttünk az élet, ez pedig ráér később is.

Teljesen megértelek. Mindig is fiatal anyuka szerettem volna lenni és úgy is alakítottam az életemet,hogy az lehessek. Van egy férjem,akivel együtt élünk a saját házunkban,a kapcsolatunk nagyon stabil, együtt vagyunk már évek óta. Mindenünk ami van azt önállóan értük el kemény munkával. 22 éves vagyok és 28 hetes kismama. Nem nélkülözünk és a kislányunknak is meglesz mindene. Mindkettőnknek stabil munkahelye van, jelenleg is dolgozom és nem csak gyesre szülök.

Barátnőm is 21 évesen szült igaz ő albérletbe és ők nem tervezték a babát,de nagyon jól megvannak,az albérletet is tudják rendesen fizetni mellette megélhetésre is jut, ráadásul ők 2 gyereket is nevelnek a közös sajátjukat meg a férfi előző kapcsolatából született fiát is,aki mozgássérült,de egy értelmes aranyos kisfiú.Azt mondta,hogy ennél nem is alakulhatott volna jobban az élete és,hogy nem bánt meg semmit,mert a legnagyobb boldogsága a 2 kisfiú. Ő is GYED-et kap minden hónapban.

Vannak olyanok,akik képesek felnőni a feladathoz és felelősségteljes döntést hozni és sajnos olyanok is,akik nem. Szerintem ez egyáltalán nem korfüggő. Egy gyereket csak,akkor szabad bevállalni,ha minden adott ahhoz, hogy ne szenvedjen hiányt semmiben és boldog gyerekkora lehessen és a szülei kiegyensúlyozott kapcsolatban legyenek egymással,ha ezek nincsenek meg úgy hatalmas nagy felelőtlenségnek tartom.

Más az értékrendjük, sajnos. Én 20 voltam az esküvőnkkor, mindenki jött, h tuti becsúszott a baba. Marhára nem, csak megtaláltam A FÉRFIt, akivel le akarom élni az életem. Mi is egyből szerettünk volna gyereket, 21 évesen diplomáztam (3 évvel érettségi után, mert nem mindenki évvesztes... 😉). Anyukám soha semmiben nem segített nekünk, csak jóval később, amikor 6 évvel később megvettük a házunkat, segített festeni, takarítani, stb, mert 7 hónapos terhesen nehézkesen mozogtam már kicsit, a férjem pedig dolgozott hétközben. 😊 Akkor vártuk a másodikat.

Most vagyunk 10 éves házasok, ismét babát várunk és soha egy pillanatra sem bántam meg semmit, ami a férjemmel vagy a gyerekekkel kapcsolatos. Szóval bár mi vagyunk kevesebben, de én azt mondom, hajrá, mert a világ legcsodálatosabb dolga anyává válni és fiatalon családot alapîtani. 😊

13

Minden rosszindulat nélkül kérdezem, hogy csináltad hogy 22 évesen saját házad van? 17 évesen kezdtem dolgozni (előtte nyári munkákat vállaltam) 32 évesen max úgy tudnék házat venni, hogy kölcsönt veszek fel.Pedig dolgozom(mellette szereztem diplomát).Az nem kemény munka, ha örökölsz egy házat vagy felveszel egy halom kölcsönt hogy házad legye és utána szinte életed végéig azért dolgozol ,hogy letörleszd az majd később lesz kemény munka..A fiatalok zöme viszont nem kap ajándékba házat, sok esetben nem is örökölnek hanem már azért is meg kell küzdeni, hogy majd egyszer legyen.Amellett ha mondjuk dolgoztál 5 évet akkor még hátra van az a jó 40-45 év amit valóban végiggürizhetsz.

1 hónapja volt az általános iskolás osztálytalálkozónk.25-en voltunk abból fele elvált.Olyanok akik 20-on évesen a legszebb pár voltak és akikről sosem gondoltuk volna, hogy meglesznek egymás nélkül valaha.Szép családjaik voltak, boldognak tűntek.Csak felnőttek és mások lettek az elképzelések,a célok és az elvárások egymás iránt és minden igyekezet ellenére se bírták egybe tartani a családot.Sok ilyen is van.Nem mondom, hogy a kérdező így jár és kívánom is hogy ne ez legyen a sorsa sőt alapvetően emiatt gyereket nem vállalni is botorság volna, de ilyen az élet történnek ilyen dolgok is, nyilván ezért is van, hogy rákérdeznek rokonságból, hogy de ugye nem azonnal akartok babát.

hat en nem egesz 18 evesen szultem az elsot,es alig 20 evesen a masodikat.

30 leszek,es mara sajat,hitel nelkuli 3 szobas lakasunk van,hitel nelkuli normalis autonk,felretett penzunk,szep eletunk.

persze nem En raktam ossze a javat,mert parom nelkul mai napig albiban elnek.

tanultunk a gyerekek mellett nem keveset.parom maszekol a mai napig es az a penz eleve felre van rakva.ebbol jott ossze a lakasra valo.2,5 eve vettuk megyeszekhelyen,jo helyen.

27 eves voltam mikor a 3.kisfiunk szuletett,par honapja ujra dolgozom.

jelenleg a havi bevetelunk mindenfele ev vegi,negyedeves bonusz nelkul 600ezer felett van.

es mi ezert bizony kemenyen megdolgoztunk.

igen,az elso par honapban a szuleimnel eltunk meg,es igen felelotlenek voltunk es becsuszott az elso kisfiunk.de eldontottuk,hogy szep elete lesz es tettunk is erte.

akaras kerdese az egesz.sokkal egyszerubb volt fiatalon babazni.Nekem legalabbis,meg ugy is,hogy csomot tanultam.a 3.nal mar nem tanultam,megsem birtam annyira fizikailag az ejjeli keleseket,es a nappali nyugosseget.

ram is furan neznek persze. altalaban az elso reakcio mikor megtudjak,hogy 3 gyerkocom van,hogy elsapadnak es leesik az alluk😂amikor elmondom,hogy a legnyagyobb 12 eves lesz akkor meg plane.

mi majd most fogunk "pihenni".most fogjuk elni az eletunket ugy,hogy mindenunk megvan.