Szülők, akik külföldi és/vagy különleges nevet adtak a gyereküknek, nálatok is voltak okoskodó rokonok?

Nem értem mi abban a “teljesen természetes”, hogy csak azért mert valakivel nem értünk egyet, bunkón, lekezelően és megalázóan beszélünk. Az lenne a teljesen természetes, ha normális és emberi stílusban fejezi ki valaki a nem tetszését, de úgy látom ez manapság már luxus, tök rendben bunkonak lenni, ha épp úgy tartja a kedved.

Nagyon remélem, hogy nem fognak ezen a témán pörögni tovább, bar mindkettőnknek az az is érzésünk, hogy fognak, sem megbeszéltük, hogy egészen addig kerülni fogjuk a tarsasagukat, ameddig be nem fejezik ezt a témát és amíg nem tudnak normális hangnemben és stílusban beszélni velünk. Persze én vagyok a szemét, mert biztos én beszéltem ra a fiukat erre, holott pont h ő akarta így, de nyilván ezt úgy sem hiszik el, mondtuk nekik már akkor is, meg se hallották.

A férjemnek nem kellett beleegyeznie semmibe, mert magátol is úgy gondolta, h nem fair csak a ő nevere íratni a KÖZÖS gyerekünket. Én megmondtam neki, h kegyen kötőjeles, szerintem úgy korrekt, ha mindkettőnk nevét viseli, de a választott keresztnév az ő egyszerű, elég gyakori vezeteknevevel valóban bugyután hangzik, így azt mondta nem szeretne kics*eszni a fiúnkkal és legyen az én nevemen, legalább szépen cseng és különleges lesz. Belementem, végülis az édesanyja nevét kapja, nem holmi idegenét, nem tudom mi ekkora probléma ebben. Az meg nem különösebben érdekel, hogy ki mit fog gondolni a nev hallattán, akik ismernek pontosan tudjak h férj és feleség vagyunk, ő pedig a mi kisfiunk. Az meg h az apja neve mincs feltüntetve a papírokon roppant egyszerűen, egy szimpla kérdéssel máris ki lehet deríteni... Megkérdezik, hogy már és hogy hívják apukádat és rejtély megoldva. Nem úgy fogom alakítani a saját életem, hogy az másoknak megfelelő legyen, ez szerintem azért érthető.

Őszintén mi az, hogy “nem illik”?? Szóval mekkora illetlenség és pofátlan, gaz dolog annak a nevére íratni a gyereket, aki “csak” kihordta, megszülte és nevelte...? Érdekes. Mondjatok már legalább egy épkézláb, normális és nem holmi mondvacsinált okot (pl személyes iraton nincs apja neve feltüntetve) arra, hogy miért ilyen ördögtől való dolog az anyja nevere íratni egy gyereket...? Eddig csak annyit tudott mindenki mondani, hogy hát mert az “hagyomány”. Lehet évtizedekkel ezelőtt ez volt a divat, de 2018-at írunk!! Haladni kéne a korral és nem olyan dolog miatt bunkozni a másikkal, amivel SENKINEK nem árt. Nem a neve fogja meghatározni egy gyereknek az anyját és az apját. Nem (csak) attól lesz a gyereked a Te gyereked, mert a nevedet viseli. Tehát kiváncsi lennék az érvekre, de tényleg, rosszindulat nélkül, hogy miért is ilyen szörnyű bűntett nem az apja nevére iratni a gyereket.

Az meg külön felfoghatatlan hogy lehet arra a következtetésre jutni, hogy amelyik férfi nem íratja a gyereket a nevere, az utalja a szüleit. Ez hogy is függ össze? Nem a szülőknek csinál gyereket, nem értem miért kell őket idekeverni.

Egyébként az kimaradt, hogy a szülőknek a kötőjeles verzió SEM felelt volna meg, csak és kizárólag az tetszene nekik, ha egyedül a fiúk nevén lenne a baba.....

Ja most már kicsinyesek is vagyunk és szegény gyerekunket tesszük tönkre, amiért nem a hagyományok által diktált kötelező apa vezetéknév - tipikus magyar keresztnév kombór adjuk...? :D

A keresztnevében már évek óta biztosak vagyunk, egy külföldi nev, mondhatni csodálatosan nézne ki, ha Tóth Justin-nak hívnák szerencsétlent. Pont akkor lenne vele kitolva, ha ilyen kaliberű nev párosítást adnánk neki.

Nem akartunk neki semmiképp magyar “tucatnevet” adni, h aztán minden 5.masik fiút is úgy hívjanak. Nem tudtuk h már ez is baj.

Igazából anyósékon kívül mindenki képes volt normálisan kezelni, sőt az unokatesoja meg is dicsérte hogy milyen jól cseng. Szóval ha nem állnak le, akkor addig nem megyünk hozzájuk, másképp úgy néz ki nem fog megoldódni a dolog.