Miért ciki segítséget igényelni babák mellett?

Örülj neki, hogy megbízható rokonaid vannak.

Én is szivesen rábíznám néha a nagyszülőkre, de mivel folyton mindent jobban tudnak és csakazértis stílusak, így kihagyom a lehetőséget.

Ezzel csak azt akartam mondani, hogy irigyellek. És szerintem sokan vannak így és sokaknál az irigység szüli a rosszindulatú megjegyzéseket.

Ha nem napokra passzolod le azzal nincs gond.

Egyáltalán nem ciki. Egy normális családban teljesen alap, hogy segítenek egymásnak, ha szükség van rá.

A többség baromi irigy, mert vagy nincs a közelében olyan, aki segíthetne vagy az a tipikus szuperanyu, aki még a saját anyjának sem engedi, hogy netán tanácsot adjon neki, az anyósnak aztán meg pláne nem. Így kb. elmar maga mellől mindenkit, aztán beszólogat azoknak, akik képesek normális kapcsolatot fenntartani a hozzátartozóikkal.

"Talán mert ilyenkor felvetődik a kérdés, hogy ha nem vagy képes gondoskodni a gyerekeidről, családodról, akkor minek neked gyerek?"

Komolyan, itt tényleg csak végletekben tudnak gondolkodni egyes emberek, vagy egyáltalán ne legyen segítséged, vagy ha vki segít, akkor azt egyből úgy kell érteni, hogy te fekszel egész nap egy helyben, a valagadat is maximum fingáshoz emeled meg, és egy fizetett alkalmazott ugrik minden sz*rására a gyereknek. Nincs a kettő között átmenet?

És akkor csodálkoznak egyes nők, amikor a szőrös, hájas, babasz*rral és okádékkal teli zsíros, korpás hajukra a férjük nemi szerve nem áll fel és máshol keres vigaszt (nem mintha anyunak lenne kedve/ereje az egész napos rohangálás után bármilyen akrobata mutatványra az ágyban). Na akkor fogjuk mi is megkérdezni tőled kedves válaszoló, hogy minek csináltál ennyi gyereket, ha közben elváltatok, te meg nyilván nem tudsz hova visszamenni dolgozni, mert a sétatéri kutyának nem kell egy olyan nő, aki 5-10 évig meresztette otthon a p*csáját (nem is nagyon értem, milyen "Munka" az - persze a kasszázást leszámítva - ahol ennyi évet ki lehet esni és nem megy a tudás kárára), és akkor bizony te fogsz itt sírni, hogy nincs miből eltartani a gyerekeidet, akikkel biztosan nagyon szoros lesz a kötődés, hiszen velük töltötted az első 5 évet, csak nem tudom, hogy ez a kötődés mennyire fog átsegíteni titeket azon az időszakon, amikor majd a párizsit is be kell osztani. Hú de utálom a hozzád hasonlókat...

Kérdező: nem szégyen, sőt! A saját gyerekeidnek teszel jót, ha nem egy lelakott, hullafáradt ideges anyukájuk van 0-24ig, hanem bizonyos időközönként van, aki átveszi helyetted, te meg tudsz mással is, akár saját magaddal is foglalkozni. Ez csak a családodnak fog jót tenni. Az a hibás hozzáállás, hogy mint anya, feláldozod magad testestül, lelkestül, megszűnsz létezni, mint önálló individum, már a férjeddel is apunak meg anyunak szólítjátok egymást, mert egymás szemében is "csak" ennyiek vagytok, nem az egykori szerelmes pár .Ez nagyon nagy gond és a házasságok zöme bizony erre megy rá...

Aki meg nem így gondolkodik, az irigy, mert nem teheti meg, pedig beledöglik, annyira vágyik egy kis szabadidőre, de vagy a bevételük nem elegendő, vagy választottak maguknak egy olyan férfit, akiknek eszük ágában sincs egy szalmaszálat is keresztbe tenni, ha hazaért a munkából, de segítségért fizetni sem akar, mert hát nem azért van otthon az asszony...

Te csinálod jól! Ennyi gyereket, pláne ha különböző korúak nem lehet úgy nevelni, hogy mindenkire elég időt szánj, pláne ha magaddal is törődni szeretnél (bár ugyebár ez nem divat, minél szőrösebb és büdösebb és kövérebb vagy, annál jobb anya :))