Nagyon ciki ha egy 3,5 hónapos és egy lassan 2,5 éves mellett folyton rohan a lakás?

Nálunk rend van, mert kicsi a lakás viszonylag és a rengeteg játékon nem szeretek átesni, vasalt ruhát szeretem és a férjem munkája miatt kell is vasalni, de én a kaját rendelem.

3 kicsi gyerekem van, mind itthon folyamatosan. Legkisebb 3hónapos.

Életveszély lenne a főzés, a többi házimunkába a két nagyobbat be tudom fogni. Legnagyobb 4 éves.

A lényeg, hogy kétféleképpen lehet csinálni.

Alapesetben, ha fel van mosva, el van mosogatva (ez sem létszükséglet minden nap), a gyereknek tiszták a ruhái, van kaja, akkor már nem igazán számít, hogy nincs minden nap por törölve, szanaszét vannak a játékok stb. Viszont így az embernek marad elég ideje a gyerek(ek)re is, és pihenni is tud, ami valljuk be, fontos egy anyukának is. Ez a jó. Ha az ember elfogadja, hogy úgysem tud mindent megcsinálni.

Másik eset, hogy minden nap főz, felmos, porszívózik, 20-

szor is elpakolja a játékot, soha nincs mosatlan a mosogatóban, stbsb. És úgy gondolja, ez így van rendben, ráadásul a férjétől se vér segítséget, mert hát ő egész nap dolgozik. Nem kapcsolódik ki. Persze, meg lehet csinálni, rövid távon még bírható is. Csak hosszútávon vezet ez olyanokhoz, hogy (2 közeli anyuka ismerősömre alapozva mondom, egyiknek 1 kicsi, 7 hónapos babája van csak, másiknak 3 gyereke van, egy 8 éves, egy 5 éves és egy 2 éves): állandóan panaszkodnak, haragszanak a férjükre, napi 4 kávé alatt nem állnak meg, iszonyúan feszültek, apróságok miatt üvöltenek a gyerekekkel, az egyik napi fél- 1 doboz cigit szív, mert nem bírja, nyugtatókat szednek stbstb.

Szóval ezek alapján azt kell mondanom. Olyan nincs, hogy tökéletes minden. Kifelé, még lehet azt mutatni (az utóbbi esetben), hogy minden tökéletes, szép és jó, de egy kívülálló nem látja, amit az, aki közel van a családhoz, anyukához. És inkább legyen kupi, legyenek szanaszét a játékok, a ruha ne legyen elpakolva, rendeljen az ember kaját, ne vasaljon..., minthogy apróságok miatt veszekedjen, nyugtatózzon, idegösszeroppanás(oka)t kapjon, eltávolodjon a férjétől stb. Én így gondolom.

Fizikailag képesek lennénk rá, vagyunk is, de minek kocáztassuk a lelki egészségünket, tovább megyek, a gyerekeink lelki fejődését (több okból, az állandó üvöltéssel, a példával amit mutatunk, ő is így fog élni...)