Rosszat teszek ha nem akarom, hogy minden hétvégén jöjjön valaki babalátogatóba (5hetes a babám)? Hogy osszam be, megoldások?

Szegénykém! Ha valaki, hát én megértelek!!!

Az én anyósomék 200 m-re laknak tőlünk...

Nagyon szerettem anyósomat, kedves, barátságos, segítőkész! De amióta megszületett a kisfiam, a falra mászom tőle!

Mióta hazajöttünk a kórházból (!!!) - ezt úgy értsd, hogy első itthon töltött napunk óta - , minden nap jött látogatóba. Minden nap! És ráadásul hetente többször is előfordult, hogy este 8 felé nézett át, és 11-kor még itt ücsörgött, én már elvonultam a Picikémmel aludni. Ő meg beszélgetett a férjemmel. És abszolút nem tavartatta magát. A férjem meg védte, hogy joga van látni az unokáját.

Nálunk úgy oldódott meg a konfliktus, hogy nagyon sokszor vitatkoztunk ezen a férjemmel, aztán 3 hónap után már annyira kiborultam, hogy mondtam a férjemnek: ez így nem mehet tovább! Ez a mi életünk, mi természetesen minden nap a kisfiunkkal vagyunk, de ők csak a nagyszülők, beszélje meg velünk, hogy hetente 1x nézzék meg az unokájukat (leginkább anyósom, mert apósom nem tapad ennyire). A kisfiunk érdeke pedig az, hogy egy boldog, nyugodt, kiegyensúlyozott anyukája legyen, ne egy anyós által tönkretett! (Mert ráadásul mi mindent rosszul csináltunk...)

A férjem látta rajtam, hogy ez már tényleg nagyon komoly, már sírtam, ha meghallottam anyósm hangját a telefonban. Beszélt velük, nagyon finoman, és finoman utalgat rá most is, hogy éppen nem alkalmas, ne jöjjenek.

Egyszer akkor jött át anyósom, amikor a kisfiammal ketten voltunk itthon, és akkor jó sokat beszéltem neki. Mondtam, szeretnénk, ha lenne már végre egy hétvégénk, amit hármasban tölthetünk el, mert még sosem volt olyan. Mondtam a szopizásról is sok dolgot, hogy sokat kell pihennem napközben, és este minél hamarabb lefeküdni, mert éjjel termelődik a tej. Mondtam azt is, hogy szinte semmi időnk a férjemmel egymásra, magánéletünk nincs, mert valaki mindig jön látogatni hétvégén, a hétköznapok pedig olyanok, hogy a férjem reggeltől estig nincs itthon (8-20-ig).

Ezek a beszélgetések megtették a hatást, mostmár "csak" hetente 3x jönnek át megnézni az unokát, és mostantól igyekszem úgy alakítani a dolgokat, hogy én megyek át a Picivel, vagy elhívom sétálni, mikor megyünk babakocsival. Így akkor látja és annyi ideig, míg én akarom.

Remélem, hamarosan javul a helyzet Nálatok is, és remélem, kicsit tudtam segíteni.

Bocs, kicsit hosszú a válaszom :-)

Nem tudom ki pontozta le a válaszom úgy, hogy az el is tűnt... Mindenesetre szerintem nem gáz az, ha a szülők engedik, hogy a nagyszülők lássák az unokájukat esetleg ha megszületik.... Egyes nőknek teljese elmegy a realitásérzéke és az esze, de komolyan!!!

Sajnálom a szüleidet, szerintem a legtöbben azért nem ezt kaptuk, hogy ezt érdemeljék!!!

Oké, ebben igazad van, szerencsém van. Amúgy a válaszomban azt írtam, hogy heti 2szer alakítson ki 1-2 órát, amikor jöhetnek a rokonok. És nem beülni, hanem megnézni a kisbabát, majd kiüli egy másik szobába és szopatatásig lehet dumcsizni. Ez olyan durva? Aki beteg úgysem jön el, hogy hozza a bacikat, csak van ennyi eszük..

Egyébkét mi a szüleimmel lakunk. Ez azt jelenti, hogy igen, minden nap látják a gyereket és igen, többször. Sőt anyám jóformán mindig itt van, mert csak heti 3 nap dolgozik. És anyósom is átjön, majdnem minden nap. Nem kapkodják ki a gyereket, mert tudják, hogy azt nem szeretem. Ha ébren van, persze meg lehet dajkálni. Ha azt mondom, hogy mentem, mert szoptatok, akkor mentem. Ők meg csinálnak, amit akarnak. És sikerült összeszoknunk is a babával, mert igenis vannak olyan pillanatok, amikor csak a babó van, meg a férjem és én.

Én nem tudnám elvenni ezt az örömöt a rokonaimtól, hogy lássák babó első heteit. Lehet szerencsés vagyok, mert értelmes a családom, de ebből nálunk sosem volt gond, ha menni kellett, mentem, mert a baba az első. Egyébként a baba nálunk a hálószobában alszik, ahol nem igazán lehet leülni, így szóba sem jött sose, hogy bárki 2 percnél több időt töltsön el ott, ha babó alszik.