Kiveszi az Apa a reszet a gyereknevelesbol?

Az a baj, hogy ez akarás kérdése, és ő nem akarja. Utólag sokat beszélgettem a férjemmel a lányunk babakoráról, és kiderült, hogy tök ugyanúgy láttuk a dolgot: pont ez a 2-3 hónapos kor a legnehezebb, amikor magában már unatkozik, de csinálni még nem tud egyedül semmit. Tehát neked kell szórakoztatni. Ezt pont olyan baromi fárasztónak éltem meg én is, mint a férjem. Csakhogy ő nem gondolta, hogy ha neki ez a szakasz most nem szimpi, akkor kihúzhatja magát alóla. Felfogta, hogy a gyerek az övé is, és az, hogy tud-e vele mit kezdeni, azon múlik, hogy igyekszik-e, próbálkozik-e. Nem mellesleg az is leesett neki, hogy amennyire neki nehéz és fárasztó ez, pont annyira az nekem is, nem fair rám tolni az egészet. Kis empátia ugye...

Szóval én azt megértem, hogy marha fárasztó ez a csörgőrázás, gügyörészés, cipelés, magyarázás, úgy, hogy alig kapsz vissza valami reakciót a gyerektől. Tényleg elég nehéz. De most ez van, ebben a korszakban van a gyerek. Rohadtul nem fair, hogy a férjed ennyire kihúzza magát ebből, neki ez nem tetszik, csináld te. Hát ez nem így működik, a gyereknek apja is van, nem csak anyja. Az a férfi, aki nem tud mit kezdeni a babával, egyszerűen nem is akar, ha akarna, próbálkozna. És amúgy az az igazság, hogy ha az elején nem szoknak össze, akkor jellemzően később is anya lesz a szülő, apa meg valami félig idegen, akivel néha lehet játszani, de érdemben rábízni nem. Szerintem tök szánalmas, amikor egy felnőtt férfi egy olyan egyszerű dolgot nem képes megcsinálni, mint egy pelenkacsere például. És mennyi ilyen van...

Baratnom ferje is ilyen, az elejetol kezdve azt mondja, o nem tud mit kezdeni a gyerekkel, majd ha nagyobb lesz....most mar masfel eves a kislany, de meg mindig nem tud vele mit kezdeni.

Szerintem ezt nem szabad hagyni, mert aztan kesobb se valtozik a helyzet. Jo otlet a babakocsizas, hiszen ott tenyleg nem kell vele semmit se kezdeni - felteve ha alszik - , ok kiesnek a lakasbol egy - ket orara, addig te nyugiban csinalhatsz valamit, vagy pihenhetsz.

Es ulj le vele errol beszelgetni, hogy ez mennyire nem fair, mennyi munka harul rad..szoval ha a gyerekkel nem tud mit kezdeni, akkor a porszivoval, mosatlannal remelhetoleg kb. 30 eves korara mar megbaratkozott..

És az se zavarja, hogy a kapcsolata a gyerekével így a nullával egyenlő?

Ha ennyire gáz, én már lehet, hogy keményebben próbálnék fellépni. Gondolok itt arra, hogy belepiszkálnék az egójába azzal, hogy apaként nálam megbukott, mint szülő, teljes kudarc. De ezt így megfogalmazva, direkt bántó, kemény szavakkal. Mivel az ilyen férfiak elég egoisták, simán lehet, hogy ezzel kicsit jobban tudsz rá hatni, mert ugye mi az, hogy őnagyságának valami nem megy tökéletesen, majd ő megmutatja, hogy de... hátha emiatt elkezd legalább a gyerekkel foglalkozni.