Velem van a baj? Annyira elegem van mar a gyereknevelesbol. Hogyan tudnam elvezetesse tenni a mindennapjainkat? Hogyan lehetne ugy megbirkoznom a mindenapokkal, hogy ne csak kinlodas legyen az egesz?

Nekem elsőnek az ugrott be, hogy esetleg a te feszültsèged generálhatja a dolgokat. Nem azt mondom, hogy mindent, de rátehet 1-2 lapáttal.

Hízik rendesen? Ha igen, ne görcsölj...

Dèlben kel? Èn 8-nál tovább nem hagyom aludni, mert elcsúszik az egèsz napunk...(Ritka is, általában 7 körül magától èbred)

Èn a napirend híve vagyok.

Az alvásra ráhangolódtok? Elèg fáradt? Mikor kelt ma?

Csak a magam pèldájából tudom, hogy a lassan 2 èves fiammal vannak nagyon nehèz napok-hetek. Rohanás, nagyon sokat vagyok vele egyedül, rám marad minden. Nehèz a ház körül mindent megcsinálni, benn a házban, eljárni bevásárolni, ügyeket intèzni(nemrèg vettünk házat), a rokonoknak eleget tenni.

Szóval, a lènyeg. Ha megnyugszom, sokkal nyugodtabb ő is. Sokat ülők vele a földön, tv kikapcs, gyors kaják(rakottak, raguk, sültek...), ès kevesebb takarítás.

Van, hogy összecsapnak a fejem felett a hullámok, de kirángatom magamat a vízből, arra gondolva, hogy neki èn vagyok a támasza.

Van segítséged? Jó lenne, ha ki tudnád pihenni magadat. Ha más nincs, szerezz egy bébiszittert/barátnőt/anyatársat egy-egy délelőttre, aki elviszi a gyereket egy játszóházba, te meg alszol egy nagyot.

Olvasd el P Druckerman: nem harap a spenót c. könyvét. Hasznos dolgokat találsz benne arról, hogy tudnád Te meghatározni a kereteket, amikben az életetek folyik. Most úgy tűnik sodródsz a kicsi szeszélyeivel, amitől ő is egyre nyugtalanabb, bizonytalan, és ettől bizony követelőző és hisztis. Nincs biztonság...

Ha végképp nem boldogultok fordulj a Pedagógiai Szakszolgálathoz. Elvileg van korai anya-gyerek kapcsolatban jártas pszichológusuk, ő tudhat segíteni. Ne adj isten kiderülhet, hogy a kislányodnak speciális igényei vannak, és azért annyira nehéz vele, mert a megszokott módszerek nála egyszerűen nem működnek. (Ez azért tényleg nagyon nem valószínű, de sajnos nem is lehetetlen.)

Na hát pont ez az, hogy a gyerek irányít mindent, ha délben kel, és éjfélkor fekszik, akkor ráhagyod.

Mi lesz, ha be kell adni bölcsibe, vagy oviba mentek? Keresel délutános ovit? Ne viccelj.

Semmi baja nem lesz a gyereknek, ha felkelted minden nap ugyanakkor, és ugyanakkor viszed aludni. Először biztos, hogy fog egy órát ordítani, mert még nem álmos (vagy pont hogy túl fáradt), de hidd el, hogy semmi baja nem lesz tőle.

Nem akar enni? Ne egyen. Magától nem halt még egy gyerek se éhen. De nagyon hamar rá tudnak érezni, hogy milyen szórakoztató, ha hül.yét lehet csinálni anyából, és hol eszik, hol nem, válogat, dobálózik, és vergődik evés helyett. Addig is vele foglalkozol.

Természetesen minél idegesebb és feszültebb vagy, annál feszültebb ő is.

Te vagy a főnök: te alakítod a napirendet, a napi hangulatot, és még nagyon sok mindent. Nem kell mindent a feje tetejére állítani a gyerek miatt. Nem ettől fogja érezni, hogy szereted, és biztonságban van. Sőt, nagyon is szüksége van már egy kisgyereknek is arra, hogy pontosan kijelölt határok legyenek.

Segítséged nincs? Nem tudtok hármasban programot csinálni az apával? Vagy kicsit otthon hagyni őket, te meg elmész sétálni? Egy kis feltöltődés nagyon jót tenne neked.

Talán beteg? Havonta kórházba jártok? Vagy gyógytornára, korai fejlesztésre, mert 15 hónaposan még épp csak mászni tanul?

Műtötték többször is?

Nem?

Akkor mégis mi a nehéz?

Látogass el a helyi gyerekkórházba és talán megtanulod értékelni amid van, és innentől szereted a lányod azért, ami és nem pedig azért ami lehetne!

Bocs, de pont a napirend hianya a gond.

Az elso gyereknel en is lazabb voltam, nehezebb is volt-de messze konnyebb mint neked-masodik gyereknel, 5 honapos koraban visdzamentem dolgozni.

Szigoru napirendunk van es mondhatom alom baba ...

Ne aludjon delig, felkelted 2 nap mulva lefekszik idoben ne aggodj.

Legyel kovetkezetes, ne laza

Fiam most másfél éves és ugyanez volt a problémám.

Hasfájós volt, minden fogával megszenvedte, nem evett/eszik, és nem is nagyon hízik (de a dokinő szerint rendben van, mert különben jól néz ki és még soha nem volt beteg), viszont engem az ideg kerülget, hogy alig-alig eszik, ráadásul matrica gyerek. Nem vezetek és egy ingerszegény környezetben lakunk (lakópark, 2. em), ahol egy közért(!!!) sincs, segítségem szintén nincs. Más anyukával itt nem lehet ismerkedni, mert nincs szükségük rá, elvannak a saját kis világukban. Szóval tudom miről beszélsz. Voltam párszor mélyponton, hogy nem bírom tovább, nem kapok levegőt.

Hiába csináltam napirendet, hogy mindig megpróbálni ugyanakkor enni, fürdeni, aludni, kelni, lefárasztani stb. nem lehetett tartani.

De! Ahogy idősödik, egyre könnyebb, most már többször eljátszik egyedül, és biztos, hogy könnyebb lesz, ha jön a jó idő, mert többet tudunk kimenni és több mindent tudunk csinálni. Várom már, hogy együtt felfedezzük a világot :) Jó móka lesz.

Nyugi, túl fogsz lendülni ezen a "kinyírom magam" időszakon NEMSOKÁRA!