Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Mit csinálhatnék a babánkkal,...

Mit csinálhatnék a babánkkal, ha kikészít, de bűntudatom is van? Ma már két szál cigit is elszívtam

Figyelt kérdés

4 hónapos a lányunk, ő a második gyerekünk.


Az első kislányunkkal minden jó volt, szinte tökéletes. Könnyű volt a terhességem, a császár sem viselt meg és nem volt problémás babaként sem, most sem az (4 éves). Sosem sírt szinte, elvolt bárkivel, volt normális baba nélküli "én-időm".


A második babánk pedig borzalom, szörnyű vele. Senki nem vigyázhat rá rajtam kívül (a nagyik sem, a férjem sem, pedig őket naponta látja születésétől kezdve). Nem tudok tőle szinte semmit csinálni, mert nagyon maximum 20-25 percet van el a pihiszékben, etetőszékben, játszószőnyegen. Csak akkor jó, ha az ölemben van, vagy mellette ülök/fekszem. Egyedül az autóban van el, amikor jár a motor, de akkor bármennyit mehetünk vele, nincs gond.

Az altatás ugyanez, míg a nagyobbik lányomnál a férjemé volt már a kezdetektől az esti fürdetés-etetés-altatás, most ez elképzelhetetlen. A kicsi már akkor ordít, ha csak próbálja levetkőztetni és vigasztalhatatlanul képes sírni még úgy is, ha már ott vagyok én is. A kiságyban alvásról álmodni sem merek, az első hónapban próbálkoztunk vele eredménytelenül... Képes volt 3-4 órán át sírni, a mi ágyunkban 5 percen belül aludni...


Már nagyon kivagyok, ma délelőtt próbáltam tortát sütni, a kicsi mellettem volt az etetőszékben, felette lógtak a játékok, folyamatosan beszéltem hozzá. Negyed óráig szépen el is volt, utána elkezdett nyűglődni, majd annyira sírt, hogy másfél órán át nem tudtam megnyugtatni. Ezzel borult a napirendünk is persze. Közben azt hallgatom anyukámtól, hogy ilyen gyerek nincsen, valamit én csinálok rosszul. A férjem nem kelt bennem bűntudatot, de látom, hogy rosszul esik neki, hogy a lánya teljesen elutasítja, egy órát nem bír ki vele (pedig nagyon jó apa, nem az a fajta, aki hazaér délután és a maradék időt a tv előtt tölti). Sok az is, hogy sehová nem tudok menni a pici nélkül, de tényleg. Mindenhová jön velem, legyen szó egy kávézásról a barátnőimmel, vagy romantikus vacsoráról a férjemmel, esetleg kutyasétáltatásról... Az első lányunkkal minden könnyű volt, most hatalmas szervezést igényelnek a legalapvetőbb dolgok is, pl hogy a körmeim meg legyenek csinálva, vagy legalább vasárnap tudjak főzni egy három fogásos ebédet.


Már teljesen kivagyok, most elszívtam két szál cigit is egymás után, pedig kb. 2 éve gyújtottam rá utoljára. Előtte sem cigiztem soha egyedül, de most úgy éreztem, hogy muszáj... Közben meg bűntudatom is van, hogy szinte menekülnék a gyerekemtől és néha azon kapom magam, hogy azon gondolkozom, mennyire egyszerűbb volt nélküle, amíg hárman voltunk. Nem arról van szó, hogy nem szeretem, mert imádom és sosem bántanám, vagy mondanék neki csúnyát, de úgy érzem, hogy bármit megadnék azért, ha csak egy órára elmehetnék egyedül futni, vagy megnézni egy filmet a moziban.


Nem vagyok egyedül, mert sokszor találkozunk a barátnőimmel, kisgyerekes barátokkal, de hiányzik a felnőtt program, hogy elmehessek 1-2(-3) órára a pici nélkül...


Mit tehetnék, hogy másoknál ne sírjon?

Borzasztóan érzem magam, hol azért, mert úgy érzem, megfulladok lassan, hol meg azért, hogy nem bírom már elviselni a saját lányomat.


2018. febr. 5. 13:12
1 2 3 4 5
 41/43 anonim válasza:
72%
Ouhh
2018. febr. 7. 15:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 42/43 anonim ***** válasza:
14%

Jézus! Hihetetlen mennyi irígy mamaszaur van itt.... Pl rögtön az egyey válaszoló: neki sem volt soha énidő, nehogymár másnak jobb legyen...undorítóak vagytok!

Egy 4 hónapos babát miért is ne hagyhatna ott mással az anyja? Gondolom az is vétség, ha kizárod a gyereket a klotyóról.... "Undorító, hogy nem beszél a nagyobbról"...Hogy jön ez ide? Bosszúból, nem tudjátok mivel sértegetni? Hihetetlenek vagytok!

Kérdező! Nagyon rossz helyen tetted fel a kérdést, mert a gyerekükkel szimbiózisban élő nők egyetlen szórakozása ezen az oldalon megmondani a tutit....

Szerintem le a kalappal, hogy nem vette el az eszed a kisbaba-illat. Ne érezz lelkiismeret furdalást az igényeid miatt, minden kismama kiegyensúlyozottabb lenne, ha legalább be vallaná, hogy erre ők is vágynak, csak lusták/tehetetlenek/segítség nélkül vannak. Nagyon is fontos, hogy kiegyensúlyozott legyél! Először is békülj ki magaddal: nem vagy önző. Ember vagy. Igen, anya is, de emellett ember, normális igényekkel. Lehet, ez csak egy korszak a picinél, de ne hagyd, hogy teljesen hozzászokjatok. Semmi rossz nincs abban, ha megtanul másnál is nyugodtan viselkedni. De ehhez az kell, hogy te ne aggódj a dolgon. Ha elkezd sírni, vegye fel az apja. (Ha esetleg tápszeres etesse ő is). Csak ne érezze, hogy feszültséget kelt, és idővel megtanulja, hogy biztonságban van mással is. Valószínű már apukában is megvan a bizonytalanság, ami miatt kicsit félve áll már a babához.

Anyukáddal ne foglalkozz, nem tud rá mit mondani, azért mondja ezt. Viszont ne neki akarj megfelelni, ne neki akard megfeleltetni a babát.

Sajnállak, mert tudom milyen egy ilyen gyerek, meg milyen hozzászokni egy olyanhoz, mint neked a nagyobbik.

2018. ápr. 5. 14:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 43/43 anonim ***** válasza:
Az en fiam ketevesen is ilyem:D ez van! Majd kinovi
2021. jan. 2. 01:40
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!