Mit csinálhatnék a babánkkal, ha kikészít, de bűntudatom is van? Ma már két szál cigit is elszívtam
4 hónapos a lányunk, ő a második gyerekünk.
Az első kislányunkkal minden jó volt, szinte tökéletes. Könnyű volt a terhességem, a császár sem viselt meg és nem volt problémás babaként sem, most sem az (4 éves). Sosem sírt szinte, elvolt bárkivel, volt normális baba nélküli "én-időm".
A második babánk pedig borzalom, szörnyű vele. Senki nem vigyázhat rá rajtam kívül (a nagyik sem, a férjem sem, pedig őket naponta látja születésétől kezdve). Nem tudok tőle szinte semmit csinálni, mert nagyon maximum 20-25 percet van el a pihiszékben, etetőszékben, játszószőnyegen. Csak akkor jó, ha az ölemben van, vagy mellette ülök/fekszem. Egyedül az autóban van el, amikor jár a motor, de akkor bármennyit mehetünk vele, nincs gond.
Az altatás ugyanez, míg a nagyobbik lányomnál a férjemé volt már a kezdetektől az esti fürdetés-etetés-altatás, most ez elképzelhetetlen. A kicsi már akkor ordít, ha csak próbálja levetkőztetni és vigasztalhatatlanul képes sírni még úgy is, ha már ott vagyok én is. A kiságyban alvásról álmodni sem merek, az első hónapban próbálkoztunk vele eredménytelenül... Képes volt 3-4 órán át sírni, a mi ágyunkban 5 percen belül aludni...
Már nagyon kivagyok, ma délelőtt próbáltam tortát sütni, a kicsi mellettem volt az etetőszékben, felette lógtak a játékok, folyamatosan beszéltem hozzá. Negyed óráig szépen el is volt, utána elkezdett nyűglődni, majd annyira sírt, hogy másfél órán át nem tudtam megnyugtatni. Ezzel borult a napirendünk is persze. Közben azt hallgatom anyukámtól, hogy ilyen gyerek nincsen, valamit én csinálok rosszul. A férjem nem kelt bennem bűntudatot, de látom, hogy rosszul esik neki, hogy a lánya teljesen elutasítja, egy órát nem bír ki vele (pedig nagyon jó apa, nem az a fajta, aki hazaér délután és a maradék időt a tv előtt tölti). Sok az is, hogy sehová nem tudok menni a pici nélkül, de tényleg. Mindenhová jön velem, legyen szó egy kávézásról a barátnőimmel, vagy romantikus vacsoráról a férjemmel, esetleg kutyasétáltatásról... Az első lányunkkal minden könnyű volt, most hatalmas szervezést igényelnek a legalapvetőbb dolgok is, pl hogy a körmeim meg legyenek csinálva, vagy legalább vasárnap tudjak főzni egy három fogásos ebédet.
Már teljesen kivagyok, most elszívtam két szál cigit is egymás után, pedig kb. 2 éve gyújtottam rá utoljára. Előtte sem cigiztem soha egyedül, de most úgy éreztem, hogy muszáj... Közben meg bűntudatom is van, hogy szinte menekülnék a gyerekemtől és néha azon kapom magam, hogy azon gondolkozom, mennyire egyszerűbb volt nélküle, amíg hárman voltunk. Nem arról van szó, hogy nem szeretem, mert imádom és sosem bántanám, vagy mondanék neki csúnyát, de úgy érzem, hogy bármit megadnék azért, ha csak egy órára elmehetnék egyedül futni, vagy megnézni egy filmet a moziban.
Nem vagyok egyedül, mert sokszor találkozunk a barátnőimmel, kisgyerekes barátokkal, de hiányzik a felnőtt program, hogy elmehessek 1-2(-3) órára a pici nélkül...
Mit tehetnék, hogy másoknál ne sírjon?
Borzasztóan érzem magam, hol azért, mert úgy érzem, megfulladok lassan, hol meg azért, hogy nem bírom már elviselni a saját lányomat.
válasza:29-es! Te nagyon benéztél valamit. Keress vissza néhány ilyen témájú kérdést! 10 válaszolóból 8 szerint nem normális dolog egy 2 hetes (szoptatott!) baba mellől lelépni.
30-as! Nem, nincs igazad. A csecsemő a legfontosabb, mégpedig azért, mert egy magatehetlen kis élőlény, aki a gondozója nélkül elpusztul. Valamint még azért, mert nem ő kopogtatott, hogy jönni akar, hanem a kérdező (felnőtt felelős emberek) és a párja döntésének a következménye az ő kis élete. Ezen a ponton abszolút megelőzik a kisbaba igényei az anya igényeit. Majd ha a kisbaba körül minden rendben van (igen, nem hagyjuk ott a síró babát, ha értünk sír még akkor sem, ha az apjával maradna, mert mi kellünk neki), következhetnek az anya igényei, szükségletei. 30-as, gondolom (remélem) nincs gyereked.
válasza: válasza: válasza:Szia. Én is azt gondolom, hogy belefér az átlag baba kategóriába a kislányod. Az én fiam egy picivel talán jobban bírta mással (bár inkább nagyobb korában már), de nem volt el 5 percig sem.
Ezzel nem azt mondom, hogy könnyű, én is nagyon rosszul viseltem, teljesen lekorlátozott. De elmúlik. Hülye módon, mikor másfél éves kora körül hirtelen apa lett a favorit, a lelkem mélyén kicsit sajnáltam a dolgot.
Szép lassan jobb lesz majd, sőt, ha most nem hagyod magára, kevesebb gond lesz, mert bízni fog benned.
válasza: válasza:Én nem fogom letépni a fejed, de abban igazuk van a többieknek, hogy a kislányod nem mondható igazán extrém esetnek. Sőt, az, hogy 4 hónaposan 20-25 perceket elvan magában, szuper, az átlag 5-10 éerc ilyenkor. Igazából az a gond, hogy elsőre született egy csendes, leteszem és ott marad típusú gyereked, és most az átlagosan viselkedő baba meg sokkol.
Amit tehetsz szerintem mindkettőtökért, hogy engedd el a görcsös megoldáskeresést és az önsajnálatot. Sokkal jobb lesz. Komolyan, tapasztalat. Nekem az első lányom extra rossz alvó, 2 éves koráig 6-7x is kelt éjjel, volt, hogy óránként, nappal is alig aludt, meg anyamatrica volt mindig. Amíg én is kínlódtam, és ezerrel kutattam a megoldást, hogy miért nem alszik, meg próbálgattam ezer trükköt, sík ideg voltam. Aztán egy szép napon bevettem a leszarom tablettát, elfogadtam, hogy ő ilyen, együtt aludtunk (ettől már kipihentebb voltam, nem kellett félóránként mászkálnom), hagytam matricázni. A gyerek nem változott meg ettől, de nekem jóval könnyebb volt így. Amikor kicsit nagyobb lett, akkor meg már elvolt mással is.
Szóval szerintem mivel tenni nem tudsz ellene, engedd kicsit el ezt a dolgot, fogadd el, hogy ez van. Legalább az idegeiden segít.
válasza:Én sem fogok követ dobálni rád.Ismerős érzést írtál le.Nálunk 2 és fél hónap volt ilyen és sokszor világgá szerettem volna menni.Sík ideg voltam egyfolytában. Aki azt írja/írta, hogy neki soha nem ment az idegeire a saját gyereke az szerintem hazudik. Teljesen normális dolog, hogy 1-2 hetente az ember 1-2órára szeretne szabadulni és kifújni magát, hogy aztán utána újra szívvel lélekkel tegye a dolgát..Nem tudom elképzelni, hogy mások nem így éreznek.Ez mindenkinek az igénye kellene legyen, mert a gyerkőc is komoly ,,munka", felelősséggel és a sok szép élménnyel együtt.Hozzáteszem nálam apuka külföldön volt ez idő tájt, szóval csak a nagyik lettek volna amik viszont csak hétvégén tudtak jönni így mire megbarátkozott volna velük, addigra pont haza mentek.
Nálunk az segített, hogy rájöttem ha sík ideg vagyok csak még rosszabb.Minél idegesebb voltam a picúr is annál ingerültebb volt.Megfogadtam, hogy nem leszek idegbeteg és mióta feladtam a magam elképzeléseit, hogy milyen egy kisbaba azóta fura mód már sokkal több időt elvan nélkülem és fél-1 órát is el játszadozik maga.Kívánom nektek a legjobbakat.:)
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!