Mit csinálhatnék a babánkkal, ha kikészít, de bűntudatom is van? Ma már két szál cigit is elszívtam
4 hónapos a lányunk, ő a második gyerekünk.
Az első kislányunkkal minden jó volt, szinte tökéletes. Könnyű volt a terhességem, a császár sem viselt meg és nem volt problémás babaként sem, most sem az (4 éves). Sosem sírt szinte, elvolt bárkivel, volt normális baba nélküli "én-időm".
A második babánk pedig borzalom, szörnyű vele. Senki nem vigyázhat rá rajtam kívül (a nagyik sem, a férjem sem, pedig őket naponta látja születésétől kezdve). Nem tudok tőle szinte semmit csinálni, mert nagyon maximum 20-25 percet van el a pihiszékben, etetőszékben, játszószőnyegen. Csak akkor jó, ha az ölemben van, vagy mellette ülök/fekszem. Egyedül az autóban van el, amikor jár a motor, de akkor bármennyit mehetünk vele, nincs gond.
Az altatás ugyanez, míg a nagyobbik lányomnál a férjemé volt már a kezdetektől az esti fürdetés-etetés-altatás, most ez elképzelhetetlen. A kicsi már akkor ordít, ha csak próbálja levetkőztetni és vigasztalhatatlanul képes sírni még úgy is, ha már ott vagyok én is. A kiságyban alvásról álmodni sem merek, az első hónapban próbálkoztunk vele eredménytelenül... Képes volt 3-4 órán át sírni, a mi ágyunkban 5 percen belül aludni...
Már nagyon kivagyok, ma délelőtt próbáltam tortát sütni, a kicsi mellettem volt az etetőszékben, felette lógtak a játékok, folyamatosan beszéltem hozzá. Negyed óráig szépen el is volt, utána elkezdett nyűglődni, majd annyira sírt, hogy másfél órán át nem tudtam megnyugtatni. Ezzel borult a napirendünk is persze. Közben azt hallgatom anyukámtól, hogy ilyen gyerek nincsen, valamit én csinálok rosszul. A férjem nem kelt bennem bűntudatot, de látom, hogy rosszul esik neki, hogy a lánya teljesen elutasítja, egy órát nem bír ki vele (pedig nagyon jó apa, nem az a fajta, aki hazaér délután és a maradék időt a tv előtt tölti). Sok az is, hogy sehová nem tudok menni a pici nélkül, de tényleg. Mindenhová jön velem, legyen szó egy kávézásról a barátnőimmel, vagy romantikus vacsoráról a férjemmel, esetleg kutyasétáltatásról... Az első lányunkkal minden könnyű volt, most hatalmas szervezést igényelnek a legalapvetőbb dolgok is, pl hogy a körmeim meg legyenek csinálva, vagy legalább vasárnap tudjak főzni egy három fogásos ebédet.
Már teljesen kivagyok, most elszívtam két szál cigit is egymás után, pedig kb. 2 éve gyújtottam rá utoljára. Előtte sem cigiztem soha egyedül, de most úgy éreztem, hogy muszáj... Közben meg bűntudatom is van, hogy szinte menekülnék a gyerekemtől és néha azon kapom magam, hogy azon gondolkozom, mennyire egyszerűbb volt nélküle, amíg hárman voltunk. Nem arról van szó, hogy nem szeretem, mert imádom és sosem bántanám, vagy mondanék neki csúnyát, de úgy érzem, hogy bármit megadnék azért, ha csak egy órára elmehetnék egyedül futni, vagy megnézni egy filmet a moziban.
Nem vagyok egyedül, mert sokszor találkozunk a barátnőimmel, kisgyerekes barátokkal, de hiányzik a felnőtt program, hogy elmehessek 1-2(-3) órára a pici nélkül...
Mit tehetnék, hogy másoknál ne sírjon?
Borzasztóan érzem magam, hol azért, mert úgy érzem, megfulladok lassan, hol meg azért, hogy nem bírom már elviselni a saját lányomat.
válasza:Utolsó, amit te csinálsz teljesen nomrélis, a te gyereked nem üvölt a másiknál...
Viszont a többség nem arra figyel, hogy köröm meg barátnő, hanem hogy "nem bírom már elviselni a lányomat" és ugye ezek miatt, mert 4 hónapja nem volt énidő, holott valamilyen szinten csak van, ha barátnőzik, amivel megint semmi gond, csak így nem értem a problémát. Egyszerűen félre akarja tenni a gyereket. idegesíti,itt a gond.
válasza:A fiam ugyan ez volt, amit leírtál. Senkivel nem volt el, agyvérzésig tudott üvölteni, ő ráadásul rossz evő volt (most 2,5 éves és rendeződni látszik), hasfájós, nagyon anyás, mindig cicin akart lenni, kb. 10 perceket aludt és órákig képes volt fent lenni és sírni, stb. Nálunk az apósnak engedte egyedül, hogy megfogja 9 hónaposan! Előtte bárki kézbe vette, üvöltött, mint akit nyúznak. Egyszer anyám, egyszer anyós 3-3 napra odaköltözött hozzánk segíteni, és a gyerek nem szokta meg őket még egy kicsit sem.
Sajna nincs rá "gyógyszer", túl kell élni.
Mondjuk, ha nekünk napi szinten be tudott volna segíteni a nyugdíjas nagyi, akkor azért megpróbáltam volna szoktatni, hogy amikor nincs etetés, akkor ellegyen a nagyival, de sajna senki nem volt/van a közelünkben, így kivitelezhetetlen volt.
Ha jól értettem, akkor nektek a közeletekben van valamelyik nagyszülő, és ha már nem dolgozik, akkor lehetne rendszeresíteni a nagyi jelenlétét, eleinte napi szinten a besegítést, hagy szokja a baba.
Míg vannak olyan babák, akiknek tök mindegy, hogy kivel vannak, mintha nem lenne fontos számukra az anya, a lényeg, hogy legyen enni, azt csá. A te babád nem ilyen, fontosabb vagy neki, mint bármi más, aminek az a hátránya, hogy mozdulni nem tudsz tőle, és jelenleg nem látod a fényt az alagút végén, az előnye, szerintem, hogy erősebb lesz köztetek a kötelék egész életetekben, mint bármi más.
Habár én is úgy éltem meg, mint te, de ha újra kezdhetném, újra ilyen "nehéz esetet" :) vállalnék be, mondjuk már lenne tapasztalatom és nem érne sokként az egész. :D
Igen, nehéz egy ilyen matrica babával, főleg, ha az ember az eszik-alszik babákhoz szokott.
Köszönöm szépen a normális, segítőszándékú válaszokat!:)
Akkor igyekszünk majd beépíteni a nagyis, apás perceket/fél órákat az életébe.
Nem ismertem az oldalt, tegnap este regisztráltam. Nem gondoltam, hogy ekkora port kavar, hogy csináltatom a körmeimet, vagy van igényem arra, hogy egyedül legyek. A baráti társaságomban ezt teljesen elfogadott, senki nem lesz ettől hülye p..csa, vagy rossz anya. Elég kiabrándító itt néhány válaszoló, meg az, hogy milyen stílusban írogatnak ismeretleneknek... Elhiszem, hogy frusztráltak otthon, de könyörgöm, ne az legyen már a szórakozás, hogy belerúgunk a másikba.
Sajnálom, ha valakit ennyire felkavart a kérdésem, de nem értem, hogy az akkor minek ír sértegető hozzászólást.
válasza:Kérdező, szerintem téged nagyon elkényeztetett az első gyermeked, aki feltehetően az az eszik-alszik típus volt. Ahogy írod: "sosem sírt, mindenkivel elvolt". Azért azt tudd, hogy ez a ritkább, sőt! Nagyon ritka! 10 csecsemőből 8 az anyján lóg, sokat sír és nincs el magában pár percnél hosszabb ideig.
Tudom, hogy más nyomora téged nem vigasztal. De annyit érdemes lenne megértened a sok hozzászólásból, hogy az a normális, természetes, ahogy a te 4 hónapos kisbabád viselkedik. És nem a körmözés meg barátnőzés a bosszantó, hanem az, ahogy nem fogadod el, hogy egy normális, az anyukájához nagyon ragaszkodó 4 hónapos kisbabád van, akinek rád van szüksége. Te a sok hozzászólás után is csak azt szűröd le, hogy majd megpróbáljátok erőltetni az apás-nagymamás perceket. De a babádnak per pillanat nem az apukájára vagy a nagyszülőjére vam szüksége, hanem rád. Ez érdekel téged valamennyire?
Nekem egyedül az az ellenszenves, hogy meg sem említed a másik gyermekedet. Ha ennyire nem jut időd semmire a babád mellett, mennyi időd jut a nagyobb gyermekedre? Mert panaszkodsz a körmöd meg az énidőd miatt, amiatt viszont nem paanszkodsz, hogy a másik gyermekedre vajon mennyit tudsz figyelni.
Nálad egy kisebb értékrendkavarodás van, érdemes lenne átgondolnod, melyek a valódi fontos értékek.
válasza:Miért kellett volna írnom a nagyobbról?
Foglalkozom vele rengeteget, de nem értem, hogy azt miért kellett volna leírnom? Nincs elhanyagolva, de hiába írtam volna le, hogy mennyi időt töltünk/töltök vele, az a kérdésem szempontjából felesleges.
válasza: válasza:Látom, itt megjelent sok ősanya!
Csak azt nem értem, hogy amikor valaki kiírja kérdésként, hogy pl. a 2 hetes babája mellől elmenne egész estét szülinapozni/osztálytalálkozni/ritkán látott barinővel találkozni stb., akkor mindenki isteníti, hogy hát persze tök természetes, hogy egy 2 hetes baba mellől anyuka lelép osztálytalálkozni, mit sem törődve a következményekkel (hogy pl. másnap fáradt is lesz és másnaposan nem tudja ellátni a babát), és milyen töketlen apuka, mert a szoptatós babát nem akarja bevállalni.
Most meg anyuka a 4 hónapos gyerek mellől szeretne pár óra énidőt, akkor meg megkövezik, hogy szar anya.
Hát, Ba-tok már meg, most DÖNTSÉTEK MÁR EL, hogy most jó vagy rossz, ha anyuka lelép pár órára énidőzni, függetlenül attól, hogy mit csinál abban az időben (körmöshöz megy, osztálytalira megy, vagy csak néz ki a fejéből és örül annak, hogy nyugodtan megkávézat).
válasza: válasza:Jezusom, ezt nagyon szornyu volt olvasni is. Tudod azert vagy gyeden, azert kapod az allamtll az ellatast, hogy Rola gondoskodj. Az a pici baba Benned volt 9 honapig, most 4 honapos persze, hogy nincs egyedul. Mit csinaljon? Nem tud olvasni, filmet nezni amivel lefoglalhatna magat. Majd, ha jon a foga kiugrasz az ablakon?
Segitseg: alvasidoben fess kormot, ha nagyon akarsz! En is akkor csinalom kethetente. A te idod most mar az o alvasideje. Ez van. Mondjuk nekem az sincs, mert vizsgaim lesznek es haszonallataink vannak. Soha nem panaszkodom.
Amugy szoptatsz, ugye nem? A cigi miatt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!