Mit csinálhatnék a babánkkal, ha kikészít, de bűntudatom is van? Ma már két szál cigit is elszívtam
4 hónapos a lányunk, ő a második gyerekünk.
Az első kislányunkkal minden jó volt, szinte tökéletes. Könnyű volt a terhességem, a császár sem viselt meg és nem volt problémás babaként sem, most sem az (4 éves). Sosem sírt szinte, elvolt bárkivel, volt normális baba nélküli "én-időm".
A második babánk pedig borzalom, szörnyű vele. Senki nem vigyázhat rá rajtam kívül (a nagyik sem, a férjem sem, pedig őket naponta látja születésétől kezdve). Nem tudok tőle szinte semmit csinálni, mert nagyon maximum 20-25 percet van el a pihiszékben, etetőszékben, játszószőnyegen. Csak akkor jó, ha az ölemben van, vagy mellette ülök/fekszem. Egyedül az autóban van el, amikor jár a motor, de akkor bármennyit mehetünk vele, nincs gond.
Az altatás ugyanez, míg a nagyobbik lányomnál a férjemé volt már a kezdetektől az esti fürdetés-etetés-altatás, most ez elképzelhetetlen. A kicsi már akkor ordít, ha csak próbálja levetkőztetni és vigasztalhatatlanul képes sírni még úgy is, ha már ott vagyok én is. A kiságyban alvásról álmodni sem merek, az első hónapban próbálkoztunk vele eredménytelenül... Képes volt 3-4 órán át sírni, a mi ágyunkban 5 percen belül aludni...
Már nagyon kivagyok, ma délelőtt próbáltam tortát sütni, a kicsi mellettem volt az etetőszékben, felette lógtak a játékok, folyamatosan beszéltem hozzá. Negyed óráig szépen el is volt, utána elkezdett nyűglődni, majd annyira sírt, hogy másfél órán át nem tudtam megnyugtatni. Ezzel borult a napirendünk is persze. Közben azt hallgatom anyukámtól, hogy ilyen gyerek nincsen, valamit én csinálok rosszul. A férjem nem kelt bennem bűntudatot, de látom, hogy rosszul esik neki, hogy a lánya teljesen elutasítja, egy órát nem bír ki vele (pedig nagyon jó apa, nem az a fajta, aki hazaér délután és a maradék időt a tv előtt tölti). Sok az is, hogy sehová nem tudok menni a pici nélkül, de tényleg. Mindenhová jön velem, legyen szó egy kávézásról a barátnőimmel, vagy romantikus vacsoráról a férjemmel, esetleg kutyasétáltatásról... Az első lányunkkal minden könnyű volt, most hatalmas szervezést igényelnek a legalapvetőbb dolgok is, pl hogy a körmeim meg legyenek csinálva, vagy legalább vasárnap tudjak főzni egy három fogásos ebédet.
Már teljesen kivagyok, most elszívtam két szál cigit is egymás után, pedig kb. 2 éve gyújtottam rá utoljára. Előtte sem cigiztem soha egyedül, de most úgy éreztem, hogy muszáj... Közben meg bűntudatom is van, hogy szinte menekülnék a gyerekemtől és néha azon kapom magam, hogy azon gondolkozom, mennyire egyszerűbb volt nélküle, amíg hárman voltunk. Nem arról van szó, hogy nem szeretem, mert imádom és sosem bántanám, vagy mondanék neki csúnyát, de úgy érzem, hogy bármit megadnék azért, ha csak egy órára elmehetnék egyedül futni, vagy megnézni egy filmet a moziban.
Nem vagyok egyedül, mert sokszor találkozunk a barátnőimmel, kisgyerekes barátokkal, de hiányzik a felnőtt program, hogy elmehessek 1-2(-3) órára a pici nélkül...
Mit tehetnék, hogy másoknál ne sírjon?
Borzasztóan érzem magam, hol azért, mert úgy érzem, megfulladok lassan, hol meg azért, hogy nem bírom már elviselni a saját lányomat.
válasza:Utolso, baromi epito hozzaszolasod van! Gondolkozz mar...
Lanyom volt ilyen kicsinek, elso baba. Vert izzadtam az elso eveben, komolyan. Total ellentete a mi temperamentumunknak, folyton velunk akart lenni, allando foglalkozast igenyelt, azt hiszem az ilyen tipus a tobb emberes baba.
Aztan konnyebb lett idovel. Most mar ovodas, onallobb, de meg sokat kell vele foglalkozni ovi utan, hetvegeken. Szervezest igenyel vele valo eletunk. De ez van, elfogadtuk hogy o ilyen. Legalabb az eletben nem kell majd noszogatni, eletrevalobb a tarsainal.
Kitartas, en megertelek
válasza:Kár a szóért, neki attól nem lesz könyebb, mert másnak nehezebb :) Igazából nem tudom mit vár. Sokszor találkozik barátnőkkel, de mégis vágyik gyrerek nélkül. Összetenném a két kezem, ha találkoznék barátnőkkel, ha nem léptek volna le mellőlem, mert féltek a helyzettől. De letojom. A gyerekem számít rám és el tudom viselni, ellentétben a kérdezpvel 4 hónap után!!!már nem.. Durva.
Tudom én is , hogy eljön az idő mikor újra önmagam leszek egy új társaságba, demégsem a gyerekemre haragszom!!!
válasza:Én sem értem miért nem hordozod. Egy kendővel a hátadon pillanatok alatt megoldódnának a gondjaid.
Egyébként mindenkinek más fontos, a körmöm nekem sem, viszont a frissen mosott hajra és a szőrtelenítésre igényt tartottam, ezek nélkül pici babával sem mentem utcára.
válasza:A hordozást sem szerette, bár azért én sem rajongtam, a gerincemnek sem tett jót.
Meg itt igazából az lenne a lényeg, hogy mással is legyen sírás nélkül, ne 24/7 kelljen készenlétben lennem. Pont ezért nem tudok altatás után sem menni sehová, mert hiába alussza át az éjszakát, bármikor lehet az, hogy felébred valamiért és ha pont akkor nem vagyok itt, a férjem nem tud mit kezdeni vele, nem tudná megnyugtatni.
Én "nyafogok". Ha nem tetszik, nem kötelező válaszolni!
válasza:Még csak 4 hónapos, nem rég még a hasadba volt, persze hogy rád vágyik..
És igen, kisfiam is ilyen volt, képzeld el hogy 10 hónapos koráig e-foodból étkeztünk, online bevásároltam, bár ő elvolt mamákkal meg férjemmel, de 5 percig nem volt el egyedül nem hogy 20-25 percig.
Nem kell tortát sütögetni kisbaba mellett, nem kell 3 fogásos menü, eljön annak is az ideje hogy ilyenekre lesz időd, most nem az a legfontosabb hanem a gyereked.
Nem tart örökké ez az időszak,elkezd majd kúszni-mászni jó utána lesz egy szepa korszak de jön az önállóság is hogy mindent egyedül akar,felfedezi a világot, de gondolom ez nem ismeretlen neked, tudod jól hogy 18 évesen nem az öledbe fog kuporogni, olyan gyorsan felnőnek..
Neked még át is alussza az éjszakát, enyém csak 21 hónap után kezdi nagyjából..
De hogy tanácsot is adjak fokozatosság:
Mikor átmegy mama hozzátok ott vagy, majd kicsit kimész a konyhába tökmindegy mit csinálni, ha sír visszajössz,megint kimész, mama próbálja ringatni addig, majd ezt addig játszani míg rá nem jön hogy nem tűnsz el örökre, ezt ugyanezt eljátszhatjátok férjeddel is.
Kitartást, és több türelmet a kicsihez.
válasza:Az a helyzet,hogy a többség csak arra figyel,hogy körmöt csináltatsz meg barátnőzöl. 😁
Én szerencsésebb vagyok olyan szempontból,hogy egy darabig el van a lányom apával is,mamával is,tesóval is.A karácsonyi orrba-szájba sütés-főzést úgy oldottam meg,hogy felváltva vigyáztak rá,engem csak akkor látott mikor szoptattam.Volt néha sírogatás,de túlélte,mert én bizony ebből nem engedtem!ja,és még csak 2 hónapos volt,nem is négy...Fúúúj,de önző vagyok,mi?Kinek a kozmetikus,kinek a konyha,én ott töltöm az énidőt 😁
Végeztem,lehet lepontozni 😊
válasza:Négy hónapos szerencsétlen gyerek.
Oké-oké, kell az énidő, ezt támogatom 100%-ig, de könyörgöm négy hónapos az a gyerek... Ez nem az az időszak, mikor elmész 1-2-3 órára a pici nélkül. Majd lesz olyan is, de nem ebben a korai időszakban.
Viszont ha most úgy érzed, hogy agyadra megy a gyerek, akkor én még most keresnék szakszerű segítséget. Mert ez csak rosszabb lesz.
És ez most nem a körmeidről vagy a három fogásos ebédről szól.
(Egyébként szerintem az a fő gond, hogy az idősebb lányoddal kialakult napirendhez ragaszkodsz. Egy 4 éves mellett könnyű alakítani, de ő is volt baba, és akkor sem volt minden tökéletes nyilván, még ha nyugis is volt... csak talán te is rugalmasabb voltál. Meg hát rég volt, az emlékek megszépülnek.)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!