Hogy jelezzem a szomszédoknak, hogy nagyon áthallatszódik a babasírás, gyerekvisítás?
Előre leszögezném, hogy nem vagyok olyan szomszéd, aki abba is beleköt, ha megy a másiknál a tv, vagy hangosabban hallgat zenét. Egy 2 emeletes társasházban élek szeptember óta, eddig nem volt semmi gond. Viszont decemberben a mellettünk lévő épületbe beköltözött egy 5 tagú család, két ikerfiúval (2 és fél évesek) és egy újszülött kislánnyal, aki most 2 hónapos kb. Azóta nem alszunk...
Én sem, mert hiába más épület, a gyerekszoba fala az én hálószobám falával közös és szinte minden ordításra felébredek. A három gyerek egy szobában van, így ha a baba sír, általában a fiúk is elkezdenek perceken belül hisztizni, ugyanez fordítva. Beszéltem az alsó szomszédaikkal, ugyanerre panaszkodtak. Hogy éjjel a gyereksírás miatt nincs alvás, ha napközben dőlnének le aludni, akkor meg azért, mert a két fiú rohangál és kiabál, vagy sír a baba.
Elhiszem, hogy ez ilyen időszak, viszont én egyetemista vagyok és nem büfészakra járok, muszáj tanulnom, de mellette valamennyit pihennem is kell. És elég nehéz úgy, hogy reggeltől estig, éjszakáig tanulok, hajnal 1-2 körül elalszom, de 3-4 órakor már felébredek, mert megy a visítás, általában három szólamban. És hiába altatják őket vissza, 6-kor óramű pontossággal kelnek és nincs megállás...
Viszont a mellettem lévő szomszédok azt mondják, hogy akkor az én gondom megoldódna, ha a gyerekek átkerülnének egy másik szobába, mert a lakásnak úgy van a kialakítása, hogy két szoba van, a másik nincs közel a lakásomhoz. Kipróbáltuk a mellettem lévő szomszédaimmal (velük is van közös fal), hogyha ők a másik szobában hallgatták maximumon a zenét, abból én semmit nem hallottam (pedig erősítővel próbáltuk). De azt nyilván nem mondhatom, hogy tegyék át a gyerekeket egy másik szobába....
Csak ez így nekem tényleg szenvedés, mert magukért a gyerekekért, babákért sem rajong, utálom a koránkelést, vagy ha felébresztenek.
Vagy ne is én próbáljam, hanem forduljak a közös képviselőhöz?
Esetleg a lakógyűlésen próbáljanak a társasház lakói beszélni velük?
Mert mint írtam, nem csak nekem van ezzel problémám.
válasza:Komolyan gondolkodtam azon, hogy pattogatok egy csomag kukoricát a válaszok olvasásához :)
Szomorú látni, hogy mi megy itt a válaszadók között.
Ha objektíven nézem a dolgokat, akkor elfogadható, hogy a kérdező pihenni szeretne és felháborító, hogy nem tud a saját lakásában.
DE sajnos nincs az a jogalap, amiért törvényesen fel lehetne lépni az ügyben. Ez nem csendháborítás, nem szánt szándékkal zajonganak, hanem egy élet(szakasz) velejárója az, ami másnak kellemetlenséget okoz. De csak két dolgot tehetsz: sunyi módon elüldözhetitek vagy közellenséggé tehetitek a családot a többi lakóval összefogva (kérdés, hogy ez hová vezetne), vagy saját magad teszel lépéseket (szigetelés) annak érdekében, hogy csend legyen a szobádban. De a gyerekeket elvenni, agyonütni, a családot elköltöztetni vagy kényszeríteni, hogy a saját lakásukban végezzenek átalakításokat a kedvedért meg pár más lakóért....az szerintem nem fog menni.
Lehetne rosszabb is. Nem sorolom fel, hogy nekem mikben volt részem, csak annyit mondok, hogy mind olyan volt, amit szándékosan okoztak, tehát tudtak ellene tenni, amikor szóvá tettük.
Én mindenképp azt próbálnám először, hogy át mennék és kedvesen megpróbálnám megbeszélni velük. Persze lehet, hogy a válasz az lesz, hogy nem tudnak mit tenni, de ha kedvesen közeledsz, akkor lehet, hogy kompromisszumra tudtok jutni. Sok sikert!
válasza: válasza:Kérdező utolsó hsz-re írom, hogy itt pont nem habzott senki szája. Nézz át abortusz ténakörbe, na ott habzik.
Összefoglalom, itt mit kaptál válaszul.
- Nincs jogalapod fellépni a család ellen, lévén nem szándékosan zavarnak.
- Próbálhatsz beszélni velük, de valószínūleg neked kell megoldanod a szigetelést, ha csendet akarsz.
-elüldözni őket gonosz dolog lenne.
Az összes többi, kissé negatív kommentet már a saját, tántoríthatatlan kőfejūséged, a 18 évesen neked aztán marhára igazad van hozzáállàsod miatt kaptad, mondhatni nevelő céltattal.
És hogy milyen gyerekeket nevelünk? Nálad valószínūleg toleránsabbat, az biztos.
válasza:103#
Tényleg. Biztos azért nem egy 140 nm-es családi házban laknak, mert direkt a kérdezővel akartak kibacni!
válasza:Elolvastam minden választ.
Mi a másik oldalon voltunk: állandóan sírt a kicsi, hasfájós volt, refluxos is. Volt olyan nap, amikor hiába ringattam, tehettem bármit, órákig sírt.
A kedves lakóközösség hadjáratba kezdett ellenünk. Először csak az állandó átmászkálás, aztán jöttek a szívatások.
Egy ilyen baba mellett pont ez kellett az idegeimnek.
A férjem az asztalra csapott, hogy akkor itt volt elég. Volt egy kevés tartalékunk arra a 3 évre félretéve. A lakást pedig sürgősen eladtuk egy ingatlan irodán keresztül.
A következő lakókkal egészen biztosan jobban jártak: igaz, hogy több a gyerek, de már nem mernek szólni, mert apuka bever egyet.
Remélem, örülnek, hogy sikerült elűzni minket.
válasza: válasza: válasza: válasza:Amúg mit nyávogsz?
Nekem két öcsém volt, tíz és tizennégy évesek, akik képesek voltak kétpercenként összebalhézni és akkor az egész ház a veszekedésüktől és sírástól visszahngzott.
Most menjek ki és verjem őket meg, hogy kss, mert tanulni akarok?!
Nem, hanem megtanultam zajban tanulni - nem büfészakra jártam, sokszor 10 vizsgám is volt, amiből maximum kettő töltelék, a többi fontos, odafigyelős.
Egyébként ha zavar, menj könyvtárba, ha ott sem tudsz tanulni, akkor viszont veled van a baj.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!