Hány hónapos volt a babád mikor a legkönnyebb korszakotok volt? Melyik hónapok voltak a legnehezebbek ill. legkönnyebbek?

Legnehezebb az első 2 hónap,egész nap cicin volt a kisfiam,alig aludtam,idegileg kész voltam teljesen

Legkönnyebb 3 hónapos korától,6 hónapos koráig!

Most meg kibírhatatlanul rossz,vagyis csak gyerek :)))

16 hónapos

0-3-ig nekem rémálom volt. Szoptatás, fejés egész nap, ráadásul a kislányom nagyon beteg volt. Szerencsére 3 hónaposan meggyógyult ( a kórházban fertőzték meg, egészségesen született).

3-6-ig nagyon nehéz, mert elötte 3 hónapig csak ölben volt, rajtam aludt, le kellett szoktatni, meg kellett tanítani saját ágyban aludni. Aztán ahogy értelmesebb lett, állandóan unatkozott, mert még nem volt képes helyváltoztatásra és állandóan foglalkoztatni kellett.

6-8-ig most itt tartunk, nekem eddig ez a legjobb. Kúszik, foorog, ül, eljátszik fél órákat.

Hogy ti miről beszéltek? Nekem annyira fura. Amikor megszületett a lányom, csak néztem, mitől olyan fárasztó ez másoknak? Eszik, alszik, peluscsere, büfi, pancsi. Ennyi volt a teendő vele. Rengeteget pihentem, a lakás mindig rendben volt (egy óra alatt szépen rendet lehet tenni, a főzés max. egy másik óra, inkább kevesebb, odarakja az ember, aztán fő magától), olvasgattam, neteztem, filmet néztem, délutánonként hatalmasakat sétáltunk, beültünk egy kávéra a barátnőkkel, mentünk ide-oda. Közben, ha kérte a pici, kapott szopit, az elején szinte óránként, éjjel is, de mellettem aludt, így nem kellett ugrálnom, meg se éreztem.

Úgy 6 hós koráig semmi gond nem volt, csak full élvezet. Ha voltak nyűgösebb napok, magamra kötöttem kendőben, de sokat ringatóztunk összebújva a hintaszékben is, én közben olvastam, zenét hallgattam, ilyenek.

Amikor már elkezdett közlekedni a lakásban, onnantól nehezebb lett, de nem brutálisan, csak akkor folyton figyelnem kellett, mit ránt le, mire mászik fel. 9 hósan járt, így akkor már nehezebb volt, de megoldottuk. Zártam a nappali és a fürdő ajtaját, mert ott esetleg tudott volna rosszat csinálni, de a gyerekszobában, a folyosón, ebédlőben, hálóban mindent bababiztossá tettem, nem eshetett baja. Így végül akkor is simán megcsináltam mindent mellette.

Most 22 hós, eljátszik egyedül is, néha mesét néz, délutánonként viszont igyekszem csak az övé lenni, játszóterezünk, stb.

Szóval nekem a legkönnyebb az eleje volt, utána picit nehezebb, de nem volt nagyon vészes soha. Fogzáskor problémásabb, akkor elég nyűgös, na de olyankor beveszem a lesz..rom tablettát és aznap nem csinálok mást, csak vele vagyok. Egy nap alatt jól szervezett háztartás nem áll fejre. Kaja mindig van a fagyóban, hogy ilyen napokon előkaphassuk, ha meg egy nap nincs felmosva vagy felporszívózva, ott egye a fene. Általában naponta megcsinálom, így igazán nincs kosz. A gyerek meg fontosabb.

Utólsó vagyok, örülök, hogy ilyen volt a babóm, de szerintem ehhez kellett az is, hogy bennem egy szemernyi para nem volt, hogyan is kellene csinálnom a dolgokat. Természetes volt az igény szerinti cicizés, a sok ölbenlét, együttalvás - így úsztuk meg a sírásokat. Soha egy pillanatig sem hagytam sírni, rengeteget volt hordozókendőben, összebújva aludtunk,mondták is sokan, hogy majd elkényeztetem. Nos, másfél évesen önállóan döntött a saját ágya mellett, s bár még egy szobában alszom vele, csak hajnalban mászik át hozzám egy kis cicizésre. Órákig eljátszik magában, senkitől és semmitől nem fél - ezek szerint mégse kényeztetődött el. :-)

Szóval nekem full könnyű volt az eleje is. :-) Na meg aki nevelt már fel újszülött kiscsikót anya nélkül cumival, annak kész megváltás, hogy óránként az új adag tápszerrel nem az istállóba megyek ki éjjel-nappal, hanem csak cicire húzom a mellettem alvó gyereket. :-)))