Hogy bírjátok a mindennapok fáradalmait?

Szia!Dettó ugyan ez van nálunk is.Én onnan hogy 7végére 1 éjszakára a mamáé a kicsi és akkor kipihenem magam és a férjemmel vagyok.:)

Nekem is 15hós a kicsim.Nehéz velük:) de majd felnőnek egyszer vigasztaljon ez a tudat:))

Én pont a mai nap jutottam el odáig hogy ezen gondolkodjam,hogy honnan vegyem az erőt arra hogy folytassam jókedvűen,és ne legyek búval b@szott pedig még csak 2 hónapos a babám...

Sajnos apámmal és öcsémmel élünk együtt egyelőre és igénytelenek,szóval nagyon sokat kell rájuk takarítanom ha nem akarok a mocsokba megfulladni,mellette a baba aki hasfájós és a férjem reggeltól estig dolgozik...!!

Szóval a kérdésedre a válasz:nem tudom!!

Én is kíváncsi lennék!!!

El fog múlni!!! Ez a tudat éltessen. Az én fiam is kis ordítós, és mielőtt elkezdett szavakat mondogatni, meg mutogatni, kb. 17 hónaposan, szép lassan kezdte abbahagyni az egész napos ordítást. Lehet hogy unja már a babakocsizást. Próbált meg kismotorral megoldani a sétálást, hogy te tolod a babakocsit, ő meg melletted motorral, a fiam szokta szeretni, ha elfárad, berakom a kocsiba. Otthon meg ne mellette csináld a házimunkát, hanem vele. Be lehet fogni a porszívózásba, port törölni egy rongydarabbal. Imádnak utánozni, úgyhogy ez is segítség. A konyhában meg adsz neki pár műanyagot, fakanalat, és máris elvan.

Remélem segítettem.

Ajjjj...és nemsokára jön a dackorszak is...totál hulla leszel:S

Nem irigyellek, de igyekezz passzolni legalább egy napra hetente mert ki fogsz készülni.

Azért is lehet ideges mert te is az vagy.Szoptatsz még?Ha nem vegyél be nyugtatót, ha igen akkor is jó a homeós bogyó, mindegy csak nyugtasd le magad,mert az agyad fog rámenni.

Egy babás kornak szépnek kellene lennie,nem ilyennek, nem te vagy rossz, hanem a gyerek éli ilyen szakát az életének,reméljük elmúlik,ha nem vagy szerencsés,akkor nem:S

Passzold le egy hétvégére,már elég nagy,hogy legalább egy napra nagyinál hagyd,vagy apánál vagy vki másnál

nekünk kettő kisfiunk van, 17 hónap korkülönbséggel. a nagyobbik 24 hónapos, a kisebbik pedig 7 hónapos!!

ketté kell szakadnom egész nap, hol az egyik hol a másik van a kezemben, ha az egyiket elaltattam akkor játszom a nagyobbikkal, majd fordítva. Mellette mosogatok, vasalok, teregetek, főzök, porszívózok szinte napi szinten, magamra kevés idő jut de elvagyok. Én is a babáinkból merítek erőt, amikor rámmosolyognak akkor minden gondom elszáll. A nagyobbik ma mondta magától, hogy :Szeretlek anya! ----na minden fáradságom elszállt az örömtől :) :) estére én is hulla vagyok, régen nem hittem el hogy valaki elalszik 1 perc alatt, de mostmár tapasztalom.

Mondjuk nekem a férjem munkaidejéből adódva van hogy nappal itthonvan és akkor sokat segít, anyósomék a szembenlévő panelban laknak és gyakran elviszik a nagyobbik kisfiunkat magukhoz vagy leviszik sétálgatni, stb....ez nagy segítség.

sok erőt és kitartást!

Nagyon örülök,hogy rátaláltam erre a kérdésre,mert én is pnt ezen gondolkodtam ma.

A 14 hós fiam még 1x sem aludt át 1 éjszakát,ma éjszaka is kb. 6x felnt volt,cicivel alszik vissza.Ez a szeles időjárárs sem tesz jót neki,amit napközben is müvelni tud?!Alig fogad el valakit rajtam kívül,az apja estig dolgozik,már én is kivagyok..............

Van egy jó hírem a sírós egész nap ordítós, egyedülsohaelnemjátszós babák anyukáinak:

A dackorszak 0 ahhoz képest amit én megéltem a kicsimmel a hasfájása és sok üvöltése mellett. Amióta önálló és oda megy ahova akar, azt csinál amit akar, azt mond amit akar, azóta sokkal nyugodtabb, ha meg üvölt akkor én már fel sem húzom magam. Csak mosolygok amikor kiborulnak anyukák a nekem tök jó viselkedésű gyereknek tűnő kisdeden, hogy milyen nehéz vele :O) Hát a non-stop üvöltésnél nincs rosszabb!!!