Tudatosan tanítgatjátok a babátokat? Vagy amit a mindennapok hoznak?

Én nagy lelkesen kinyitottam azt a könyvet, hogy na majd akkor alkalmazom. Aztán amikor azt olvastam benne, hogy egy 6-7 hónapos gyerektől azt várja el, hogy utánozzon téged, akkor be is csuktam. Azóta sem vettem elő.

Vannak dolgok, amikre tudatosan tanítottam - testrészek, állatok, stb. De tulajdonképpen azt teszem, amit az élet hoz, ami ösztönből jön. 16,5 hónapos, két színt felismer és mond is: pirosat és sárgát, ha megkérdezed, hány éves vagy, mondja, hogy ettt, ha megkérdezed tőle, ki az Ati, magára mutat, és mondja: Éééé! Ha megkérdezed tőle, hogy hogy hívják anyát, mondja, hogy Szisz (Szilvi), stb.

De ezek úgy jöttek, és nem egy könyvből tanultuk..

Első vagyok. Nem mondom, hogy minden hülyeség, ami le van benne írva, mert vannak benne jó ötletek, de pl. adjál már egy olyan baba kezébe kacsatollat, aki mindent bevesz a szájába.... szóval agyament dolgokat is olvastam benne.

Ezért (is) gondolom azt, hogy ami jön anyai ösztönből, azt tanítsd a babádnak. Na meg olyan az agyuk, mint a szivacs. Mindent ellesnek.

Kisfiam magától kezdte el a pisis pelusait bedobni a pelenkakukába. Magától elkezdte az üdítős flakonok kupakját le- és visszacsavarni, magától kezdte el a hosszabbítót és egyéb dolgot megpróbálni a konnektorba (természetesen van konnektorvédő), és mindezt csak azért, mert tőlünk látta.

Tény, hogy sokat beszélek hozzá, gyakorlatilag egész nap be nem áll a szám, de már jó vele "beszélgetni". :)) Válaszol, kommunikál, utánoz, és jön utánam, mint a pulikutya, még a mosókonyhába is. Már tudja, hogy kell elindítani egy mosás programot. :)))

Nálunk eddig szinte minden úgy ment, hogy ő csinált valamit, mi pedig mondtuk a hozzá kapcsolódó szöveget, így tanulta meg.

Pl. feje fölé emelte a kis kezét, mi meg mondtuk, hogy "ooolyan nagy! Milyen nagy vagy? Oooolyan nagy!" Ez 7 hónapos korában berögzült. Aztán hadonászott a kezecskéjével, mondtuk, hogy pápá. Az is berögzült. Mutogatott az órára, mondtuk, hogy óra. Most megkérdezzük, hol az óra, és megmutatja. Eddig a legtöbb így ment, ezeket a kisebb dolgokat 7-8 hónaposan csinálta. Most már olyanokat is megtanul, amiket mi mutatunk neki, persze, csak ha van kedve és tetszik neki (pl. pisze-pisze). Most 10 hónapos.

Nekem is megvan a könyv. Először jó ötletnek tűnt,mikor megvettem. Aztán rájöttem, csak azok a dolgok vannak benne csokorba szedve, amit minden anya ösztönösen is csinál,mondjuk,lehet, hogy nem éppen abban a korban, ahogy a könyv írja. Én úgy tartom, amit hoz az élet, hoznak a napok, azokat a dolgokat "tanítom". Nem érem helyesnek, ha egy pici gyereknek is direkt tanítani akarunk... Ő még a játékokon, a saját tapasztalatain keresztül tanul, ezek maradnak meg legjobban benne. Hiába írja akönyv, hogy mondjuk ezen a napon ezt csináljátok, ha aznap éppen leesik a hó és inkább kivinnéd a gyereket szánkózni, hóembert építeni, stb... Sokkal többet tanul az által, hogy játszhat a hóban, mint ha egy előírt programot követnél. Szép, amikor le van írva, hogy tanítsd a színeket... De mennyivel jobb, ha mikor öltözteted, elmondod, hogy "Most rád adom a piros pólót, meg a kék nadrágot..." vagy "nézd milyen szép sárga ez a virág! Szagold meg! Fogd meg milyen puha!". Tehát tanítod, de nem iskolás szinten, hanem tapasztalati úton...

Könyvből gyereket nevelni nem lehet, nem szabad! Mindig hozzá kell igazítani a módszereket, a neki megfelelőtevékenységeken lehet vele megtanítani mindent. egy tanítónő anyuka

nekem megvan a könyv, amikor megvettem, olyan fél éves lehetett a babám, láttam, hogy nagyjából azok a dolgok vannak benne, amikre amúgy is tanítom a babámat. de azért én néha előveszem, és találok benne mindig egy-két jó ötletet, szerintem is vannak benne "érdekes" dolgok, de nem baj, azokat átugrom. úgy abszolút nem csinálom, ahogy ő javasolja, hogy egy adott hónapban mit kell mindig gyakoroltatni, sztem ezek a dolgok jönnek maguktól, nem kell különösebben odafigyelni rá. de azért én nem tartom olyan rossz könyvnek, mindent összevéve.

kislányom 2 éves 2 hónapos