Hogyan tanítgatjátok babátoknak, hogy valamit nem szabad?

Huhhhhhhhh.........tetszik a kérdésed, és érdekelnek a válaszok!

Engem valószínű rossz, nevelni nem tudó anyának titulálnának itt egyesek, mert nekem nem megy a nem szabad tanítása.

13 hónapos a Kicsim és esküszöm mindent próbáltam. A konnektor mellett ülni szoktunk és folyton nyúlkál bele (van vakdugó)először szépen, de erélyes mély hangnemben mondom, hogy nem szabad. Majd jön a dádá lesz mutatása, na itt konkrétan szembe röhög és mutatja ő is a mutató ujját. Kikészít. Most napok óta tök egyedül vagyok vele, mert a Férjem üzleti úton van, és az a mániája, hogy tologatja a székeket a laminált lapon. Az alattunk lakó képzelem mit gondol. Na itt is eljátszottam az összes fegyelmezési eszközt, de a végén kiabáltam és feladtam.........az összes étkező széket kizártam az előszobába. Tudom, hogy valamit nagyon nem jól csinálok és remélem itt megkapom a választ, hogy mit is.

Bocs, hogy nem válaszoltam érdemben a kérdésedre, csak mondom leírom, hogy nálunk ez mennyire nem megy.

én 7 hónaposan még csak elvittem onnan (pl számítógép mögött szeretett volna zsinórozni) és közben mondogattam, hogy "nemnem, nem szabad", aztán most 13 hónaposan tapsoltam egyet és erélyesen rászóltam (nem mérgesen), hogy "nem szabad", először még el kellett hozni, de most már eljön onnan egyedül.

Ettől függetlenül idegen helyen ugyanúgy megy a konnektorba nyúlkálni, mer' ugye az mégsem otthon van...

1 évesem néha már megérti, ha valamit nem szabad. De olyan is van, hogy már csak azért is! :)

Az én lányom is imádta (volna) a vezetéket rágni, de már leszokott róla. Mostanában a konvektor nyalogatása és püfölése megy. :D

Kisfiam szintén ahogy elkezdett kúszni (5 hónaposan), ment mindenhová a lakásban, és persze a kábelek, a növények, a polcokon minden ami csak volt, érdekelték. A növények leveleit tépkedte, persze meg is ette volna, és minden ilyesmit, amit nem szabadott. Én kezdettől fogva hagytam, hogy felfedezze a lakást, persze ha valami olyat csinált, amit nem szabad, mint mondtam neki.

De nekem ezek szerint mázlim van, mert nagyon hamar felfogta, hogy a nem, az nem, és abba is hagyta, amit éppen akart csinálni, ha csak annyit mondtam neki rá, hogy NEM-NEM!!!

Most már másfél éves, nagyon szófogadó alapvetően, persze vannak napjai, amikor direkt kiidegel, és olyanokat csinál, amit nagyon jól tudja, hogy nem szabadna.

De hogy ennek a tanítását hogyan "KELL" csinálni? Fogalmam sincs. Én csak mondtam, elhoztam onnan, ahol rosszalkodott volna, adtam mást a kezébe, és fel is fogta, hogy azt nem szabad.

7 hónapostól még ne várj csodát! :) Az én kisfiam 12 hónapos, nálunk a következő a helyzet:

Először is, a lakás gyerekbiztossá van téve. A konnektorokban vakdugó, a virágok egy magas polcon, kézmagasságában kizárólag a játékai stb. Persze ez folyamatos "frissítést" igényel, mert újra-és újra meglep minket olyan rosszaságokkal, amik eszünkbe sem jutottak. Így el lehet kerülni, hogy az egész nap a folyamatos fegyelmezésből álljon.

Viszont nem mindent lehet eltenni az útból, olyankor először elvittem, közben mondtam, hogy "nem", most már néha elég a rászólás is. Maximum fél percre, mert utána újra indul. A kézre csapás nem vált be, ami nem csoda, hiszen nem is fáj, ennél sokkal rosszabb, amikor beveri a fejét, mégsem tántorítja el semmitől.

Eddig egy sikertörténetünk van, amikor a konyhában verte a gáztűzhelyt, és sokadik felszólításra sem hagyta abba. Akkor bevittem a szobájába, ott hagytam sírni pár percet (elnézést), és amikor újra kivittem, már nem nyúlt hozzá. Azóta is veri néha, de elég egyszer szólnom, és abbahagyja.

Persze következetesnek kell lenni, de ember vagy, nem gép, nem tudsz mindig mindenre ugyanúgy reagálni.

Nekem az tűnt célravezetőnek, ha nem utólag, hanem a tiltott tárgy előtt néhány cm-rel mondtam, hogy nem, fogtam meg a kezét, majd elvittem. És ezt kb. ezerszer.

És azért a lehető legkevesebb tilos dolog maradjon a közelében. Ilyenkor még könnyű, ahogy feláll, és felmászik a székre, onnan kezdett izgalmasabb lenni...