Miota megszuletett a kicsi, a nagyobbikat nem szeretem, sot, idegesit a jelenlete is neha. Mi ez, depresszio?

Tényleg vmi baj lehet, keress fel minél hamarabb egy szakértőt, nehogy nagyobb baj legyen, nehogy a nagyobb megérezze h vmi nem stimm. Én azt gondolom, h ezt csak átmeneti dolog, de jobb ha egy szakember minél hamarabb tud segíteni, mert ez így nem normális, az biztos. Amúgy szerintem Te nem azt érzed, h NEM szereted, csak eleged lehet két gyerkőcöt ellátni, és vszínű azt gondolod, h nem szeretheted. Ne adj isten, de gondolj bele abba, h ha esetleg vmi nagy baj történne vele (Mégegyszer mondom, nehogy legyen), az milyen érzést váltana ki most belőled??? Valószínű aggódást, rémületet, a szíved szakadna meg.... Úgyh bizti szereted, csak most vmi nem oké. Menj minél hamarabb orvoshoz, ne szégyelld. És hidd el, később lelkiismeret furdalásod lesz, ha visszagondolsz erre az időszakra, hogy hogyan gondolhattad azt, h nem szereted a nagyot?!?!

Remélem tudtam segíteni!!!!

sajnos én sem tudok nagyon mást írni mint az előttem szólók..pedig még sosem ítélkeztem itt..de tényleg igazuk van!

A nagyobbikat bele kellene vonnod az életetekbe a picivel..a pelenkázásba,a játékokba..nem pedig kiközösíteni.A gyerekben ez maradandó sérüléseket okozhat...nem is értelek..nekem csak 1 gyerekem van 4 hónapos,de ha jön a kistesó..az egy közös öröm..bővül a család,ennek mindenkinek részese kell hogy legyen.mennyi idős a nagyobbik???

Én ezt nem tudom elképzelni. Ha depressziós valaki, hogy lehet hogy az egyiket szereti a másikat nem? Akkor egyiket sem tudná ellátni szerintem. És nem azért mert nem akarja, hanem mert nem tudja. Az első gondolatom az volt hogy ez egy kamu kérdés.

Mindenkinek vannak mélypontok az életében, pláne ha bajos az első pár hónap, én is voltam kiakadva, befordulva, úgy éreztem hogy sok nekem a háztartás a gyerek és a munka, na de olyat hogy nem szeretem a gyerekemet szerintem ha kinoznának se tudnék érezni...

Vegyél erőt magadon,az a gyermek továbbra is feltétel nélkül szeret téged!Te hoztad világra,te akartad őt és most így érzel...Nagyon rosszul hangzik.

Ha kilábalsz ebből (mindegy,hogy milyen betegségnek nevezzük) bánni fogod,hogy valaha is ilyet gondoltál,éreztél.

A lehető leghamarabb kérj segítséget szakembertől,én is csak ezt tudom tanácsolni!

elüldöztétek a kérdezőt, vagy csak kamukérdés volt?

Egyébként én voltam depis első gyerekkel. Mikor megszületett a pici, (2.) már nem volt "időm" a depire. Imádom mindkettőt, néha igen úgy érzem picit jobban a picit, de csak mert ő még nagyon pici(9hós), és folyton bújik, a nagy meg már 6 éves, és őt most az apa pátyolgatja, mert én kissé lefoglava vagyok a folyton rajtam lógó pici miatt. De az esti altatásnál mindenképpen ott vagyok neki. Mikor a pici elalszik, végre az övé vagyok, és mesélek neki, odabújik hozzám, simikélem, és akkor érzem igazán h ugyanúgy szeretem mint a picit!

Ne írd h nem szereted....ez annyira szomorú....:(