Hogy bírjátok mikor hisztizik a babátok? Mit csináltok ilyenkor?

Az én 13 hónaposom is ilyen. Én nem figyelek a hisztire. Abba szokta hagyni. Próbálok résen lenni, figyelmet elterelni még a hiszti-esélyes dolgok előtt de a dolgok nagy részét nem tudom kiszűrni. Neki is most tört át az első örlőfoga és jobban megviseli, mint a metszők. 100%, hogy a fogzás rátesz egy nagy lapáttal a viselkedésére.

Én lányom is épp ilyen volt, és maximális figyelmet kapott, egyáltalán nem volt elhanyagolva. Szerintem azok a babák csinálják ezt erősen és ilyen korán, akiknek az igényei, testi és lelki szükségletei éppen hogy mindig ki lettek elégítve - nagyon helyesen. Van egy átmenet, amikor se a baba számára, se a szülő számára nem egyértelműen felismerhető, hogy ez most szükséglet vagy vasakarat. Megszoktuk, hogy szükségletei vannak, amiket nagyon fontos kielégíteni, ő megszokta hogy azonnal ugrunk éjjel-nappal, ha fél, ha éhes, ha szomjas, ha fázik. És nem érti, miért nem vagyunk ilyen készségesek, ha másik színű bögréből kéri a teát, ha játszani szeretne pelenkázás helyett, ha ki akar menni amikor bevisszük, stb...És jön az éktelen ordítás, mert az eddig is mindig bevált. Én sem tudtam és a mai napig is gondot okoz néha megkülönböztetni, hogy ez most szükséglet nála vagy csak hisztiroham. Pl. nem tud elaludni és visít, hogy vegyem ki az ágyból. Igaz, hogy ő kéredzkedett be és hogy semmiféle praktikával nem tudtam elaltatni és én már kómában vagyok, de ki akar jönni. És sír és zokog, hogy anya gyere, anya gyere...Nincs messze ám, az ágyunk mellett az ágya közvetlenül, de úgy üvölt mintha a ház másik végében aludnék. Néha eljutottam oda, hogy na ebből elég, fejemre húztam a takarót, de mindig megbántam. Legtöbbször kiderült, hogy betegség lappangott benne vagy hasonló. Viszont vannak egyértelmű helyzetek, amikor hisztiről van szó, na olyankor nem kell engedni. Sőt, nem szabad engedni. A hisztirohamokat nem szabad agresszióval kezelni (amíg nem volt gyerekem, a hisztis gyerekeket meg tudtam volna fojtani), bár néha kijövök a sodromból és volt már hogy én is ordítottam, de a rémült tekintete iszonyú fájdalmas emlék, akkora fájdalom, hogy többnyire nem veszítem el a fejem. Általában meg van az oka, ha hisztizik. Fáradt, éhes, ilyesmi. Olyankor kisebb a tűrésküszöbe. A hisztik azáltal fognak csökkenni, hogy az hisztivel nem éri el a célját a kicsi. Ha mesét akar nézni, de következetesen nem engedjük, akkor feladja hamarosan. De ez igaz mindenre. Ha megtanulja, hogy a hisztivel nem ér el semmit, magától le fog szokni róla. Vagy legalábbis elviselhető szintre csökkennek a hisztirohamok. És nagyon fontos megkülönböztetni a sírásait: hisztisírásnál türelmesnek, szeretetteljesnek kell maradni (nem szabad büntetni magárahagyással), de a célját nem szabad elérnie hisztivel. Viszont ha szükséglet miatt sír, akkor továbbra is az a legjobb, ha csapot-papot otthagyva segítünk rajta azonnal. És ez is árnyalt dolog, mert az hogy vegyem ki a kiságyból, lehet hiszti is akár, mert ő még inkább játszott volna, de lehet szükséglet is, mert fél vagy beteg lesz...Nem ugyanúgy kell a két helyzetet lekezelni.

És mi lenne ha hisztizik és te meg fognád és benyomnád a zenét nagyobb hangerővel és persze nem a hisztijére figyelnél? Talán megunná ha nem figyelsz rá...

Ja és az én kislányom is 10 hónaposan kezdte azt, hogy nem engedte magát etetni. Ne ordíts, tudom milyen nehéz, de örökre evészavaros lehet, ha az étkezések nem jó hangulatúak. Én sajnos eljutottam az ordításig egyszer, amikor már hónapok óta leállt a súlyfejlődése, szó szerint éhezett, de nem tudtam megetetni, csak szopizni akart. És EGYEDÜL enni. Csakhogy egyáltalán nem talált be a szájába 10 hónaposan. És inkább éhenhalt volna, mint hogy megetessem. Ő akart egyedül kanalazni. Na akkor ordítottam először, mert rettegtem hogy éhenhal vagy elveszik tőlem ha ez így folyik tovább. Iszonyúan bánom, mert nem lett volna szabad. Végül csak az segített, hogy átváltottam darabos kajára, mert azzal betalált a szájába (meg tudta fogni). Megjegyzem, egyáltalán nem volt neki még való a darabos kaja. Amikor már ügyes volt kanalazásban (15 hós kora után), csak akkor tudtam visszatérni a főzelékekre és levesekre és a mai napig jobban szereti a darabos kajánál ezeket, pedig már 2,5 éves. És ami nagyobb csoda, úgy 2 éves kora óta már engedi, hogy etessük, sőt gyakran kéri is. De mire ide eljutottunk, én 25-ször megőszültem. Az étkezések alatt jó hangulatot kell tartani, mert őrületes evészavarok jöhetnek abból, ha az ember bármit erőltet vagy csatatér lesz az asztal. Ha valamit nem akar megenni, TILOS erőltetni. Ha egyáltalán nem akar enni, akkor ne egyen. MAjd eszik a köv. étkezésnél. Ha makacs és nem engedi magát etetni, szelíden lehet próbálkozni, de ha nincs más, váltani kell darabosra. Az evések legyenek vidámak, legyen mindenki az asztalnál amikor csak lehetséges, lehetőség szerint azt egye, amit ti is.