Más is van úgy vele, hogy amióta saját gyereke van, a másét nem bírja elviselni?

Ilyet sem sűrűn olvasni, hogy valaki más anyáról ilyen helyzetben pozitívan nyilatkozzon... Kedves előttem szóló, jól járt veled a szomszédod. :)

A kérdésre válaszolva, én korábban nagy gyerekbolond voltam, amióta megvannak a sajátjaim, ez alábbhagyott, viszont ahogy előttem is írták, már nem ítélkezem. Illetve azóta jobban is értek a nyelvükön.

Mikor még nem volt saját gyerekem akkor engem annyira hidegen hagyott már gyerek! De komolyan. Nem láttam meg bennük a szépet, a huncutságot,a bájt!

Kivétel volt a nővérem fia.

Mióta sajátom lett,azóta meglátom mindezt amit felsoroltam másokban, más gyermekekben. Jobban felismerem mit miért tesznek,mit miért mondanak, jobban felismerem bennük a szépséget!

Ha pl egy filmet nézek amiben gyerekek,babák vannak,jobban át tudok szellemülni mert már nekem is van. más! Tehát nálam pont fordítva van:) Én sokkal jobban el tudom viselni s sokkal jobban tudok közeledni más gyerekek felé mint mikor még nekem nem volt! Jobban meg tudom érteni őket:)

Utolsó vagyok!

Amúgy mikor nem volt még meg a kislányom sokszor néztem anyukákat szánalommal, mikor a dühöngő gyerekeiket próbálták felmosni a padlóról az áruház közepén! Tényleg, tök kellemetlen volt nekem. S amikor anyuka ott hagyja a földön hempergő gyerekét és kifele kezd el sétálni akkor még gáznak is tartottam a kedves anyukát! Hogy milyen ez mááár.. :)

Aha... Aztán megszületett a kicsim lassan 2 éves igazi hisztibomba sokszor.... Gondolhatod... Vissza is szívok és szívtam mindent amit akkor mondtam vagy gondoltam a kedves szülőről:) Sőt, le a kalappal, hogy ilyen nyugodt/nyugodtak maradtak sokszor!

bennem csak addig volt ilyen feszültség, amíg azt gondoltam, hogy rossz a gyerek, én jobban nevelném.

De a gyerek sem biztos hogy rossz, csak feszegeti az anyja határait aki épp nem figyel rá.

Még az is lehet, hogy anyuka otthon következetesen és jól neveli a gyereket, de mikor végre beszélgethet valakivel, nem reagálja le a gyereke őrjöngését.