Hogy lehet könnyebben elviselni, hogy mindenki kérdezés nélkül beleszól a gyermeknevelésébe és nem fogadják el a saját nevelési elveimet, meglátásaimat, megérzéseimet?

Én most ott tartok hogy meghallgatom(vagy csak úgy csinálok mintha meghallanám) és szépen elfelejtem.

Nagyon sokan beleokoskodnak a másik dolgába volt hogy mondtam hogy manapság már nem úgy van mint az ő idejükbe és neki állt feljebb. Szóval most már csak meghallgatom és letojom ki mit mond.

Ez nálunk is napi téma a szüleimmel, szerencsére anyósom nem mer beleszólni, a de szüleim, főleg apukám... katasztrófa.

Mit adok rá, mit eszik, milyen vízben fürdik, hova viszem stb. Én sajnos nem tudom kiengedni a másik fülemen, gyűlik bennem a mondandó, aztán néha kirobbanok. Akkor van 1-2 nap mosolyszünet, de igazából nem haragszom rájuk, csak idegesít, hogy 34 évesen félkegyelműnek néznek, aki mellett minimum akut életveszélyben van a gyerek.

Én csak ennyit mondok: Én nem így szoktam.

Nekem is rengeteg rossz és idegesítő percet okozott a sok kéretlen tanács, még az utcán is volt hogy beszólt egy néni (vegyem már le a gyerekről a sapkát mert belesül a feje), anyósom és apósom meg megállás nélkül osztották az észt, de nekik mogorván annyit válaszoltam "én nem így szoktam". Amikor meg ugyanazt elmondták ennek ellenére is rákövetkező héten akkor meg ezt: "sosem csináltam íyg, és soha nem is fogom.Mert ahogy már mondtam, ÉN NEM ÍGY SZOKTAM." Azóta már nem osztanak észt mert rájöttek hogy úgysem fogadom meg soha :) (pláne apósom szavait aki még a saját gyerekeire is magasról tett anyósom elmondása alapján.....)

Tudjátok, azért ez nem mindig ilyen egyszerű. Sajnos a sógoromék is meg vannak arról győződve, hogy ők a tökéletes család, soha senkitől nem fogadtak még el kért vagy kéretlen tanácsot, és meg is lehet nézni az eredményt. A 3 éves fiúknál butább, önzőbb, flegmább stb. gyereket még nem láttam. Azonkívül állandóan kéthetente beteg a gyerek, sovány, alig eszik főtt kaját, és még sorolhatnám. A környezetünkben senki szerint nem jó ez, úgy érzem én is, hogy itt már tényleg gond van. De hát akár a sógornőm is írhatta volna ezt, mert az ő szent meggyőződése is az, hogy ő csinál mindent jól, holott azért az ő nevelési elvük elég távol áll a normálistól.

Nem ismerünk téged, csak azért írtam le ezt a példát is, hogy nem mindig akarnak rosszat a környezetünkben, még ha sokszor idegesítőek is. Senki sem tökéletes, mindenkinek vannak hibái, szerintem probléma akkor van egy-egy nevelési elvben, ha az a gyerek szellemi és testi épségét is veszélyezteti.

Én mindig megköszöntem a tanácsot, aztán ha úgy gondoltam, hogy semmi értelme, akkor egyik fülemen ki, a másikon be. Sajnos vannak olyanok, akiknek hiába mondod el negyvenszer, hogy úgyis azt csinálsz, amit akarsz, abból sem ért.

Az a baj, hogy sokan okoskodnak és szólnak bele mindenbe azzal a szesszel, hogy "dehát csak jót akarok!" Ez csodaszép, de az anyjánál jobbat általában senki nem akarhat a gyerekének és ezt sokan egyszerűen nem fogják fel! Még a szomszéd néni is azt hiszi jobban nevelné azt a gyereket mint a saját anyja, és ez itt a baj. Én elhiszem hogy az emberek csak jót akarnak, de figyelembe kéne venni az arany igazságot, miszerint ha kérik, akkor segítség, ha nem kérik, csak belekontárkodás.

A baj az is, hogy sokan kibeszélik a barátaik, rokonaik, sógoruk, stb. gyereknevelését mert úgy gondolják hogyha megfogadnák az Ő nevelési elveiket akkor bezzeg milyen okos és ügyes és kicsattanó gyerek lenne...nem szeretem az ilyet.

Én ha valamit nem tudok, segítséget kérek pl. anyukámtól, tapasztalt barátnőmtől. Ha nem kérek tanácsot, az egész egyszerűen azt jelenti -és gondolom mindenki másnál is- hogy megvannak a saját elgondolásaim, ami max ha nem válik be akkor váltok.

Amiről egyik válaszoló írt, hogy milyen buta és flegma és hülye a rokongyerek, mert a szülők nem fogadják meg a millió rokoni jótanácsot, ez nagyon ritka példa, a legtöbb jótanácsos inkább valóban okoskodásból akar folyton belekontárkodni hogy utána jól kibeszélje a hülye szülőt amiért volt képe nem megfogadni a tanácsokat és ezzel jól elszúrta szerencsétlen gyermeke életét, bezzeg ha megfogadná akkor egy Einsteint is nevelhetne aki sosem sír, 2 évesen számol és illatosat kakil.