Nem véletlenül ide írom a kérdést: Attól lett gyereketek/ vártok gyereket, akit a leginkább "szerettetek/szerettek"?
A kérdés nyilván van, akinek egyértelmű. Azonban szerintem van akinek magyarázásra szorul.
Először is tudom, hogy minden szerelem, kapcsolat más, egyedi. De az érdekelne, hogy attól lett gyereketek, akivel a legjobb volt a kapcsolatok, akivel akartátok mindig is?
Mondok egy konkrét példát. Az egyik ismerősöm mondta, hogy szereti a párját, de nem ő élete szerelme, mert az kb 20 éves korában volt, de a férfi szakított vele. Mégis ennek a férfinek szült gyereket, nem a "nagy ő"-nek.
De ez egy picit nálam is így van. Volt egy férfi, akivel nagyon viharos volt a kapcsolom, de amikor jó volt, akkor tényleg nagyon jó volt és ezért megérte a "rossz" időszakot is átélni vele. De a mostani egészen más. Kiegyensúlyozott minden tekintetben. A párommal nem veszekszünk gyakran (ha igen, akkor sem úgy, ahogy a másikkal), anyagilag is tudom, hogy ez megfelelő a gyerekeknek. De sokszor eszembe jut, hogy az a másik kapcsolatom is mennyire jó tudott lenni, nem volt ennyire monoton. (Persze tudom, hogy a gyerekeknek ez a jó meg minden, csak mégis...)
Szóval ez érdekelne. Hogy ti gyerekeiteknek az apja az lett, akivel tényleg a legjobb volt a kapcsolatotok?
A nagy szerelemnek szültem, de megbántam. Na persze nem a gyereket, mert imádom, hanem az apa személyét. Fülig szerelmes voltam belé (20 évesen), nagyon viharos, szenvedélyes kapcsolat volt a miénk. Felelőtlenül hamar teherbe is estem, de boldogok voltunk. Aztán rájöttem mikor múlt a lila köd, hogy nagyon más emberek vagyunk és egyáltalán nem passzolunk össze. Nálam mint apa és társ teljesen megbukott. 6 év után vetettem véget csalódottan, de megkönnyebbülve a kapcsolatunknak. Ő nem viselte jól, sajnos részéről nem volt szép az elválás sem és így 3 év távlatában sem tud indulatok nélkül velem beszélni a gyerekünkről. Az egész nekem egy hatalmas csalódás.
Most van egy új párom, házasságot tervezünk és gyereket. A kapcsolatunk kiegyensúlyozott és nem periodikus. Ez nálam nem azt jelenti, hogy unalmas vagy monoton. Imádom, hogy nyugalomban élünk MINDIG.
Nálunk még nincs gyerek, de ha szülök akkor csak neki fogok.
Első szerelem volt számomra a legmaradandóbb bennem, de vele minden sokkal jobb. Ennek ellenére 3 év alatt szeretetté szelídült a dolog mint az elsővel is. Viszont vele együtt tudunk maradni ezután is, mivel egyikünk sem fog félrelépni, így van esély, hogy újra és újra visszataláljunk egymáshoz.
Jó apa lesz és jó társ is akár egy életen át. Szexuális téren is kiegészítjük egymást.
Nem akarok kilépni ebből csak mert nem érzem már azt az elsöprő szerelmet.
Gyereknek is az a jobb ha kiegyensúlyozott kapcsolatba születik mintha egy szalmaláng típusú elsöprő szerelembe.
Elmondtam neki. Addig nem akarta, amíg én saját magamban sem voltam biztos. Úgy értem, hogy a döntésem függvényében akartam elmondani.
Hülye voltam, amiért "hagytam", hogy teherbe essek, mivel ebbe a kapcsolatba én már nem akartam szülni.
De, még nagyobb hülyeséget már nem fogok elkövetni, nem tudtam volna elvetetni.
Egy részről sajnálom a babát, mert a többinek annyira kitörő örömmel tudtam örülni, nem ezt érdemli. Sajnálom a páromat, amiért azt hiszi, hogy ez mennyire nagy öröm most nekem is. És sajnálom magamat is, mivel most egy kényszerhelyzetbe sodortam magam.
Csak abban tudok bízni, hogy máshogyan fogok érezni, amikor megszületik :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!