Nem véletlenül ide írom a kérdést: Attól lett gyereketek/ vártok gyereket, akit a leginkább "szerettetek/szerettek"?
A kérdés nyilván van, akinek egyértelmű. Azonban szerintem van akinek magyarázásra szorul.
Először is tudom, hogy minden szerelem, kapcsolat más, egyedi. De az érdekelne, hogy attól lett gyereketek, akivel a legjobb volt a kapcsolatok, akivel akartátok mindig is?
Mondok egy konkrét példát. Az egyik ismerősöm mondta, hogy szereti a párját, de nem ő élete szerelme, mert az kb 20 éves korában volt, de a férfi szakított vele. Mégis ennek a férfinek szült gyereket, nem a "nagy ő"-nek.
De ez egy picit nálam is így van. Volt egy férfi, akivel nagyon viharos volt a kapcsolom, de amikor jó volt, akkor tényleg nagyon jó volt és ezért megérte a "rossz" időszakot is átélni vele. De a mostani egészen más. Kiegyensúlyozott minden tekintetben. A párommal nem veszekszünk gyakran (ha igen, akkor sem úgy, ahogy a másikkal), anyagilag is tudom, hogy ez megfelelő a gyerekeknek. De sokszor eszembe jut, hogy az a másik kapcsolatom is mennyire jó tudott lenni, nem volt ennyire monoton. (Persze tudom, hogy a gyerekeknek ez a jó meg minden, csak mégis...)
Szóval ez érdekelne. Hogy ti gyerekeiteknek az apja az lett, akivel tényleg a legjobb volt a kapcsolatotok?
válasza:Nekem huszonévesen voltak ilyen gondolataim mint Neked, de 30 éves koromra rájöttem, hogy az ilyen viharos kapcsolatok nem jók. Akármilyen jó is a jó része, a negatívumok teljesen ledarálják az embert. És ha valakivel ennyire nagyok a kilengések, az nem is normális kapcsolat.
Miután változtattam a hozzáállásomon, akkor ismertem meg a számomra Nagy Ő-t és rájöttem, hogy az eddigiek mind tévedések voltak. Mert létezik, hogy valakivel hatalmas szenvedélyes szerelmetek van és nincsenek hullámvölgyek, legalábbis a vészesek. A kapcsolatom kiegyensúlyozott, nincsenek nagy drámák (persze vannak viták de nevetségesen kicsit) és ugyanúgy megvan a hatalmas szerelem. Egyértelmű volt, hogy csakis ő lehet gyerekeim apja és azóta sem csalódtam benne, még hosszú évek után is képesek vagyunk a mindennapok monotonitását feldobni és újra meg újra egymásra találni. De tény, hogy ezen mindketten kő keményen dolgozunk. Úgy gondolom ez a kulcsa a boldog kapcsolatnak, nem pedig a 'majdnem boldog vagyok' hozzáállás. Mindketten, minden nap dolgozunk a kapcsolatunkon.
válasza:Én annak szültem akinek szerettem volna.
Viszont egy ismerősöm már nem. Ő inkább szült a kissé lagyamatag, de minden téren biztosanb partnerének. Vagyis mindig azt mondta az ő kapcsolatuk karmikus amit sosem értettem mert mindkettő megcsalta a másikat mégis ettől az embertől van gyereke, sőt házasságot is kötöttek.
Nekem ez nem menne. Mi nagyon heves természetűek vagyunk eleinte barátok voltunk és úgy jöttünk össze. Majd albérlet, házasság, ház vásárlás, gyerek 2, úton a 3.
Nekem ő kell! Ő az Én emberem! :)
válasza:Igen, bár nálam kicsit cifrább a helyzet. :)
13 évig házasok voltunk a férjemmel, és az utolsó fél évet leszámítva soha, semmi gond nem volt. Nem bánom, hogy ebbe a házasságba született gyermekem, és akkor (addig) ő volt a legnagyobb szerelem.
Aztán elváltunk, és megismertem a mostani férjemet. Volt előtte is pár futó kaland, de ott eszembe nem jutott volna gyereket szülni. De ő más. Vele azóta el tudom képzelni az életem, mióta csak megismertem, és örülök, hogy újra anya leszek. :) Ő is remek apa.
Nem hiszek abban, hogy az ember életében egy nagy szerelem van (jellemzően igen fiatalon), és onnantól bezárt a bazár. Vagy csak én vagyok hajlamos úgy belezúgni valakibe még mindig, mint 16 évesen.
válasza:Én igen attól várok gyereket.
18 voltam mikor összejöttünk, ő 23 éves. Most várjuk az első babát én 23 ő 28. Nagyon jó apa lesz, ez már látszik!
36 hkm
Köszönöm annak, aki válaszolt. Meglepődtem, mert több választ kaptam privátban is, ők nem akarták vállalni a "lepontozást", amit meg tudok érteni, mivel itt csak olyanok írtak, akik annak szültek, akinek akartak. Nektek gratulálok, jó látni, hogy mennyi ilyen van!
Mindenkinek, aki pedig privátban írt köszönöm, hogy megírta, mert így legalább látom, hogy nem vagyok "egyedi eset" :)
válasza:jó olvasni menyien szültek az igazinak :)
mi még suliban szerettünk egymásba tizen évesen, most 30 felett vagyunk, 2 gyerekünk van, boldog házasságban, szépen élünk :)
férjem határozottan állítja, hogy neki én vagyok az igazi, én úgy érzem majd egyszer, talán ha a gyerekek kirepülnek, mi elválunk és majd lesz más... ebből gondolom, hogy talán nem ő az igazi :)
Igen, velem is valami hasonló van, bár azt nem igazán érzem, hogy "majd elválunk". Egyszerűen csak tényleg minden olyan monoton, nincs jobb szavam rá. Amilyen programjaink vannak, azok is. Pedig tényleg igyekszik a párom, koncertekre megyünk, vacsorázni, moziba, hétvégék csak kettesben, családi nyaralás, de valahogy annyira langyos víznek érzem a dolgot. A személyéből fakadóan. Általában hagyja, hogy az én akaratom érvényesüljön, amiből kezd elegem lenni. Nem azzal van baj, hogy ne lenne határozott. Csak inkább rám hagyja a dolgokat, hogy kerülje a konfliktust, szóval a véleménye nem változik, csak úgy történnek inkább a dolgok, ahogy én akarom a hétköznapokban. (Persze nagyobb döntéseket együtt hozunk meg)
Egyébként ez most úgy jutott eszembe, hogy kiderült, hogy terhes vagyok a 3. gyerekkel. Nem akarok abortuszt, de most erre a babára sem vágyok.
Nem rossz a kapcsolatunk, jó körülmények között élünk. Szóval nem egy rossz kapcsolatba szülném. Eddig úgy voltunk vele, ha lesz, akkor lesz. De most, hogy tényleg itt van, már olyan felemás érzések vannak bennem. Még nem tudom, hogy hogyan döntsek...
válasza: válasza:Nem!
Nem a nagy szerelmemtől született a babám annak a kapcsolatnak nem volt jövője..
másként alakult minden de most hogy itt tartom a karomban a fiam ezzel az érzéssel semmi nem ér fel! <3
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!