öszintén valakivel már elö fordult hogy kiabált a babájával mert nagyon ideges voltam mert alig birtam fölkelni hozá hajnali 4 kor és csinált a páromneki tpszert és nem is akart enni de most meg egésznap lelkiismeret furdalásm van?

Nekem is volt már hogy nagyon ideges voltam, de végülis nem vele kiabáltam, hanem csak úgy szitkozódtam magamban félhangosan. És nem éreztem lelkifurit uztána mert nem vagyok szent és ha éjjelente már hatszázadjára ébred és akármit csinálok semmi se jó akkor szerintem minden norm. ember egy idő után kicsit zabos lesz. Márcsak a feszültség miatt is amit egy csecsemő állandó sírása kivált az anyában.

Szerintem mikor fáradt valaki, és folyton inger éri, ami nem mindig pozitív, hanem sokszor frusztráló, akkor ez előfordul - még olyanokkal is, akik nem vallják be. Én is csináltam olyat, amiről azt gondoltam, 'na én olyat sosem fogok tenni'. Ne aggódj, kérj bocsánatot a babádtól és ne gyötörd magad ezzel.

Őszintén ha hajnalban felkelt és sirt, eszembe nem jutott kiabálni vele.Az más tészta ha napközben valamin kiakadok és felemelem a hangom,de hajnalban nem fordult elő.

Emiatt ne aggódj, szerintem sok sok ember van ezzel így. Én is rákiabáltam egyszer a gyerekemre, hogy hagyja abba a sírást, mert megőrülök, persze ebből semmit nem értett, aztán napokig depis voltam, hogy egy csecsemővel kiabálok, holott mindig én voltam a nyugalom mintaképe. Meg kell szoknod, hogy sajnos sok olyan dolog történik, amikről eddig azt hitted veled nem történik majd meg. Próbálj meg többet pihenni. Én amikor ilyet tettem, akkor megfogadtam, hogy ha legközelebb érzem, hogy kitörni készülök, akkor nem érdekel senki és semmi, de azt a napot pihenésre használom. Így van ez mind a mai napig, pedig már 5 és 3 évesek a gyerekeim. Ha úgy érzem, hogy túl vagyok a végső határon és már majdnem a semmi miatt leordítanám a gyerek fejét, pedig előző héten ugyanezen csak mosolyogtam, akkor két napig semmit nem csinálok, csak a gyerekkel és magammal foglalkozom. Akkor nincs házimunka, nincs család, nincsenek barátok, csak egész nap az van, amit ők akarnak és én csak nézem őket, vagy bevonom magam a játékba, vagy csak ülök és pihenek.

Szia! megesett, hogy ideges voltam és bizony kialvatlan is (20 hónapos a kislányom és még egyetlen éjszakát sem aludt át és van, hogy 4-5x is felébred szopizni), de soha nem ordítottam vele, ha megébredt. Tudom, hogy nehéz, de ezt bizony bevállaltuk akkor, mikor eldöntöttük, anyák leszünk. Sokszor bizony nem tudjuk, miért is sír, de az a dolgunk, hogy kiderítsük és segítsünk, ha valami baja van. Ő még nem tud máshogyan kommunikálni, csak úgy, hogy sír... A lelkiismeret furdalás majd emlékeztetni fog később is, hogy a babád törődést kíván, néha éjjel is :(((

Én anyukámat kérdeztem meg pont erről pár napja, azt mondta, hogy amikor már 5 órája ordítottam folyamatosan akkor volt egy erősebb: na most aztán már elég volt!!, de ez előfordul, az a lényeg, hogy az ember felismeri, hogy ez nem helyes, az a durva, ha ez tök természetesnek tartják a nők

Öleld meg szorosan,és érezni fogja,hogy szereted!Velem is előfordult néha!De mostanában,mindig azt teszem,hogyha mérges vagyok rá,hogy a szemébe nézek és elmondom anya mit érez ilyenkor!Tudom h nem érti,de nekem könnyebb,ő meg úgyis rám figyel,és megnyugszik,ha utána megölelem!

szia, igen, lehetnek ilyen mélypontok. nálam legutóbb az volt, hogy már egy hete nem vagyunk jóban az apukájával (tudom szubjektív, de ő volt a hyüle), és nagyon kivagyok ettől, plusz a babámnak jönnek a szemfogai, és még sose audt át éjzsakát, és nincs senki segítségem. szóval így szépen vannak a dolgok. hát egyik este, amikor az apja elment sportolni 8minden héten jár kétszer, az nem merül fel, hogy esetleg én is elmennék szívesen, mondjuk a hétvégén, mindegy), és előtte meg bunkón és foghegyről beszélt velem, majd elhúzott, na utána elég szar állapotba kerültem...csak néztem ki a fejemből. megfürdettem a kislnyomat, alig szóltam hozzá, aztán lefekvésnél meg fogta a mesekönyvet, mait szoktunk nézegetni, és ott hümmögött nekem, várta, hogy mondjam, amiket szoktam. én meg csak bámultam ki a fejemből...tudtam, hogy ez így abszurd, és össze kéne magam szedni, úgyhogy perc után sikerült is, de utána meg nagyon hülyén éreztem magam , szegényem biztosan nem értette, hogy mi van.