Hogy éltétek meg érzelmileg, mikor először kellett másra hagyjátok a babátokat? (nem a párotokra)

5 hetes volt, amikor anyukám vigyázott rá egész nap.

Én felszabadultan éreztem magam, és egyáltalán nem aggódtam.

8 napos! volt. Anyukám vigyázott rá kb. 2 órán keresztül. Pechesek voltunk, mert hamarabb született meg egy hónappal a vártnál, és nem volt még apaságink, a kórházban meg nem voltak nálam az irataim, úgyhogy semmilyen formában nem anyakönyvezték. Ahogy hazaengedtek, muszáj volt az apjával együtt megjelennünk az anyakönyvvezetőnél, hogy végre hivatalosan is legyen babánk.

Persze én tiszta ideg voltam, le volt fejve a tejcsi, ha megéhezne, de végig aludta azt a két órát, amíg nem voltam vele!

Nekem nincs se anyum, se anyósom. Nekem is egyetemet kellett volna intéznem és bébiszitter kellett volna a kisfiam mellé. Nagyon aranyos, megbízható középkorú hölgy volt, nem is sírt vele a fiam sose, mégse bírtam.

Én halasztottam akkor, mert egyszerüen nem bírtam elviselni hogy nincs mellettem.

Lehet hoyg gáz vagyok:)) (sőt tuti) de nekem még most is rossz érzés (pedig már 2 és féléves) hogy megy bölcsibe.Pedig már szüksége van gyerektársaságra és csak fél napra megy, mégis rossz.

A lányom pár hónapos, őt se bízom senkire egyenlőre.

Bár azt hozzátenném ha anyum élne RÁ biztos rábíznám mert én is mindent tőle tanultam és maximálisan megbíztam benne, de másban nem.

7 napos volt a babám, a kórházi zárómért kellett mennem.

Nagyon jó volt, tudtam hogy jó helyen van. Apára gyakran van bízva,de anyumra is itthagyom órákra ha fodrászhoz megyek, meg bevásárolni sem vittem télen az influenza szezonban.