Miért kell azt éreztetni, hogy csak akkor vagyok jó anya, ha egyben háziasszony is leszek?

Mindent meg lehet oldani házimunka közben(teszem is)csak én jobban szeretném helyette csinálni.:)

És amikor ez kiderül rólam,hogy a háztartás vezetés szerintem rohadt nagy szívás,és aránytalanul nagy teher a nőkre,tényleg mintha az anyai szerepem lenne ettől kevésbé értékes.Egyetértek a kérdezővel, a két dolognak semmi köze egymáshoz. A gyerek nem attól boldog, hogy személy szerint én porszívózok.Én porszívózok, mert nekem muszáj,a gyerek ettől nem szenved,mert valóban,házimunkát is lehet a gyerekkel együtt,számára élvezetesen csinálni, na de ezt úgy beállítani,mint anyai kötelesség,meg princípium,meg én attól vagyok boldog,hogy ugrálhatok mások körül,kiszolgálhatom őket.A kérdésem igazából csak az volt, hogy miért ragaszkodik ezekhez valaki,akinek nem muszáj,mert lenne más lehetősége.27es

Engem is cikiztek emiatt,de nem érdekelt.

A lányom mikor nagyobb lett (most 5 éves) és néha össze ütöttem valami teljesen alap,tök könnyű kaját (borsófőzelék pl)az egekig marasztalta.Mindenkinek elmondta,hogy én főzök a legjobban a világon (ami nevetséges :D) na akkor kezdett zavarni,hogy ha a gyerekem ennyire dicsér,szinte már ösztönözni próbál akkor megérdemel minimum egy vasárnapi húslevest,rántott hússal :) szóval elkezdtem főzőcskézni.Oda soha nem leszek a dologért,de a lelkemnek jól esett,a mai napig jól esik,mikor jó étvággyal eszi.

De ha te nem akarod,és a családodnak jó így,akkor senki véleménye ne érdekeljen.

Ismét 27esnek :)

Az a baj, hogy végletekben gondolkodsz. Lányommal azon röhögtünk ma vasalás közben, hogy ezt se sűrűn csinálom. :) Én arra tanítom, hogy meg kell csinálni a házimunkát is, mert szeretjük a rendet, tisztaságot, a házi kosztot, de azt is tudja, hogy nem kell beleszakadni, mert vannak dolgok, amikre nyugodtan lehet nemet mondani. Nálunk ilyen a vasalás vagy például a varrás. Megtanítom neki, hogy nem kell magát szégyellnie, ha valami kimarad, mert nem szuperlények vagyunk és nálunk azt a példát látja, hogy apa is csinálja azt, amit kell. Mondjuk mosogat. Vagy takarít, ha úgy jön ki a lépés. Azt hiszem én pont ezért élvezem a házimunkát, mert nekem nem teher, mert én sem engedem, hogy az legyen és nem is vagyok rá egyedül.

Viszont sok mártír meg másképp állítja be. Nekem is megvolt sokáig a saját mumusom, aki szerint lusta disznó voltam, mert ha fáradt voltam, akkor le mertem feküdni ahelyett, hogy főztem,mostam vagy takarítottam volna. Ezen meg kell tanulni átlépni. Muszáj, mert beleőrül az ember az ilyenekbe.

Megértem amit írsz,illetve ha közösek a háztartási munkák a férjeddel,az fair.

Nálunk a nagyszülőknél és a szülőknél is az volt a szokás,hogy a férfiakat teljes mértékben ki kell szolgálni.Kenyérvajazástól,cipőpucolásig,és ez természetes volt,esetleg verés nem járt érte.Édesanyám ebben nőtt fel,kiszolgálta az apját, fiútestvéreit akik nem becsülik semmire,sírva mesél a gyerekkoráról.És mégis, számára is elfogadhatatlan hogy én nem akarok senki cselédje lenni,és együttműködést várok a gyerekeimtől(fiúktól is!)és a férjemtől.Nálunk az összes nő férfipárti,és gyerekként érezni azt,hogy a lány az csak másodrendű,nem volt kellemes.Jól akartam csinálni,ha már ez a szerep jutott,kisiskolásként ebédeket főztem,stb,de mostanra már leesett, hogy az élet nem szólhat erről,úgyhogy ha mártírkodás,ha nem,nekem igenis teher.:)

Azért aközött, hogy 2 Naponta főzöl és éjszakákon át fent vagy, van különbség.

Eszembe sem jutna, hogy a gyereknek éttermi kaját adjak! Alap, hogyha van gyerekem, tudjak alap dolgokat főzni - én tudok. Nem tellene bejárónőre, de nem is viselném el, hogy más nyúlkáljon a dolgaink között.

Arra gondoltál, hogy mi lesz akkor, ha ezt nem tudjátok megengedni magatoknak?

Nem misom 5x fel a padlót és nem porszívózok Naponta 2x ahogy Szerinted azok teszik, akik ezt az alantas dolgokat maguk végzik, de a magyar átlag nem engedheti meg magának, hogy csak üljön a fenekén a gyerekre felügyelve. És szeretném azt hinni, higy dicsekvésből írtad ki a kérdést és felfogod, hogy miért gondolkoznak így az emberek!