Miért kell azt éreztetni, hogy csak akkor vagyok jó anya, ha egyben háziasszony is leszek?
Imádom a kislányunkat, aki ma 5 hónapos. De nem vagyok háziasszony.
Szinte sosem főzök, nem kelek fel hajnalban azért, hogy főzzek és nem maradok fent éjszakákon át azért, hogy rendet tegyek, vagy hogy felmossam a házat. Nekem sosem kellett ezeket csinálni és most, a baba mellett sem érzem a késztetést arra, hogy ezzel teljenek a napjaim. De az oldalon is láttam, hogy több anyukának támadtak, hogy mégis milyen feleség és anya úgy, ha nem takarít.
Anyám ugyanez... Hogy láthatok el egy babát nap, mint nap, ha közben semmi mást nem csinálok itthon.
De nem értem, miért kell ezt csinálni?
Mitől jobb valaki azért, mert naponta 5x felmossa a padlót és 2x porszívózik?
Ott írja a 13:26-os - ennek az oknak a "feltalálásához" kb. 90-es IQ-ra van szükség. Marha nehéz tényleg, vagy nem tűnt még fel, hogy Magyarországon a bejárónő, magánbébiszitter nem a pórnép számára elérhető jelenség? Ha nem valamelyik zsíros politikusunk lánya/felesége vagy, akkor bizonyára van fogalmad az átlag életkörülményeiről. A többségnek ezek a fogalmak ismeretlenek, ha akarnák se tudnák megfizetni. Feltételezik ezt a lakosság többségéről, így ha valaki nem személyesen takarít, akkor nem teljesen értik, hogy mi a fene van (tán megeszi őket a kosz). Ha pedig kiderül, hogy van bejárónő/bébiszitter/magánszakács, akkor mindenki irigykedik, mert ki ne szeretne egész nap a passzióinak és a gyerekének élni, ha más helyette elvégzi a munkát.
Szóval vegyük úgy, hogy nem tartalak ostobának, végtére abba az 5%-ba tartozol, aki ezt megengedheti magának, hát csak tettél érte. Akkor mi oka volt, hogy kiírtad a kérdést? Megmutatni, milyen kegyetlen az élet nálatok is?
Ja, amúgy miért böngészném tovább a kérdéseket? Sajnos kevés ilyen pökhendi és magából látványosan hülyét csináló kérdező akad erre (a többség szimplán értelmi fogyatékos), ki kell használni az alkalmat.
Én ha választhatnék,nem végeznék semmilyen házimunkát,főzni meg eszembe se jutna,ahogy vasalni,mosni se.
Megértem,hogy az életed mások számára miért támadható,elítélhető.Kisgyerekesként otthon meggyőzzük magunkat arról, hogy számít az a sok óra,amit takarítással,főzéssel töltünk,és erről győzköd a társadalom,anyáink,és persze a férfiak is.Valakinek muszáj megcsinálni ezeket,és az, hogy vannak akik beleragadnak a "takarítónő" szerepébe,és őszintén hiszem, hogy ők úgy is gondolják, hogy ez nekik tényleg örömet! okoz,(a kiszolgálás,pattogni a gyerekek körül)addig ez elvárás lesz a többi nő felé is.
Vagy közösen, családként kellene rendet tartani, vagy fizetett segítséggel, de nem egyedül a nő vállára pakolva mindent.
Nincs ezzel gond, amig nem dicsekszel vele. De ezt a kerdest is azert irtad ki, hogy dicsekedj.
Kepzeld, nekrm is van bejaronom, kulfoldon lakom, es ez a minimum itt.
De nem irom ki ezt kerdesnek, hogy dicsekedjek.
Én sem vagyok háziasszony, mi a férjemmel közösen gondozzuk a háztartást, ahogy a gyereket is. De nincs bejárónőnk vagy ilyesmi.
Szerintem ez főleg ezen az oldalon van így, amit mondasz. Nem tudhatod, a téged kritizáló emberek kicsodák, mit éltek át, hol élnek, hogyan élnek, milyen a családi mintájuk. Persze nem te tehetsz róla, hanem a szüleik vagy ők, de mégis, csak rajtad tudják kitölteni a mérgüket. És emberileg ez érthető, nem?
Neked olyan emberekkel kell körülvenned magad, akik nem elítélnek (mindegy, hogy féltékenységből vagy morálisan), hanem elfogadnak és szeretnek téged. A barátnőim hozzám hasonlóan élnek, nem egyedül látják el a háztartást, és nem is piszkálnak amiatt, hogy az én férjem is tevékeny.
A társadalom általános idegállapota meg azért olyan, amilyen (ami tükröződik ezen a fórumon is, pl. az állandó lepontozás), mert az országban 4 millió ember él a létminimum alatt, azaz éhezik. A nők férjei vagy külföldön vagy napi 10-ben dolgoznak, ők pedig egyedül maradtak a gyerekekkel. Eltűnőben az a középosztály, aki megél a fizetéséből, fogyaszt kultúrát, egészségesen étkezik, nyaralni tud menni.
Én egyáltalán nem irigyellek, mert nincs mit. Én imádok a családomról gondoskodni, szeretem amikor főzök valami finomat és nem azt mondják, hogy de jó helyre hoztál minket, adjunk bőven borravalót, hanem átölelnek és megköszönik. Felbecsülhetetlen.
Szeretem őket tiszta lakásban tudni és sajnos én nem bízom más munkájában, mert hiszem, hogy a sajátjaimnak csak én tudom megadni azt a színvonalat, ami jár nekik, akár tisztaságból is.
Mostanában sokat fekszem a terhesség miatt és még így is készen van minden, amit magamtól elvárok, tehát nem egy egész napos a robot.
És örülök, hogy ők is megtanulták, hogy muszáj tenni magukért és a környezetükért, mert nem egy szálloda az egész világ és nem azért vannak mások, hogy kiszolgáljanak minket. Ez is a nevelés része, hogy értékes emberekké váljanak. Bár már most is azok. Imádom őket.
Talán azért lehetne ezeket a dolgokat gyakorolni mert nem biztos hogy mindig igy fog futni a szekér!
Persze még megteheted csináld csak ha isten ne adja egyszer nem lesz nehogy nézz nagyokat!
De mindenki úzy neveli fel a gyerekét úg él a párjával férjével ahogy akar!
Ên is örülnék néha ha eltudnánk menni étterembe!
De nem lehet!
Én spec nem irigykedem mert akinek ennyi dolog megadatik avagy a pénz valami másban szenved!
Valamit mindig valamiért!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!