Tényleg "nem törődök a gyerekemmel"?

Lehet am, hogy vmi gond van a novel is.

A parom mamaja demencias, ami nagyon sulyosbodott, amikor meghalt a papa. Multkor egy szupermarketbe ment anyosekkal, anyosek elfordultak egy pillanatig, addig o a sorban elottuk allo babakocsit elkezdte razni, es gugyogni a babanak. Nem akart semmi rosszat, de nem tud magarol.

Az orokseget is voltak intezni a papa halala utan, mindenki csendben ult a varoteremben, es a tole ket meterre ulo nore hangosan mondta, hogy "milyen kover ez a no".

Sot ram is terhesen. Meg sem ismert..3 eve vagyunk egyutt a parommal, de akarhanyszor megyunk mindig uj vagyok, engem o meg nem latott. A paromat sem ismeri meg sokszor.

Pedig fiatalkoraban azt mondjak, hogy egy nagyon joszivu no volt, aki soha nem mondott volna senkire semmi rosszat.

Ó, én kiosztottam volna a nyanyát, de nagyon durván. Mi az, hogy csak úgy belemászik a gyerekem életterébe?!

Csak azért, mert baba, nem kell rögtön behajolni, odamenni, megfogni, stb., mert én sem fogdosom őt!