Kisgyerekes anyukák, főleg akik otthon vannak még a babával, nektek vannak barátaitok?

Sajnos azt kell mondjam, hogy már nincsenek. Amikor az első babám született, nem volt ilyen problémám. 20 éves voltam, elég nagy baráti körrel rendelkeztem, és bár csak nekem volt gyerekem a társaságból, az igazán közeli barátaim megmaradtak. Később szereztem újakat is (egyetem, munkahely, stb.), és meg voltam róla győződve, hogy ha majd lesz még egy babám, akkor is ugyanúgy fog telni az otthon töltött idő, akkor is lesznek barátaim, akikkel összejárhatok. Hát nem így lett. 28 éves voltam, amikor a második született, szerintem ez már nem számít olyan fiatalnak, de akikkel jóban voltam, azoknak most sincs még gyerekük egyáltalán. Kicsit fura, mert szerintem ez a kor már nem kirívó, nem extrémen fiatal, sőt, szerintem inkább átlagos 27-30 évesen szülni, aztán mégis csak nekem van gyerekem. Az ismerőseim között van még pár gyerekes, bár velük nem voltam sosem nagy barátságban, csak olyan összefutunk-beszélgetünk-de-magunktól-nem-keressük-egymást típusú emberek. Velük éppenséggel lehetett volna a gyerekek kapcsán összejárni, de a nagyobbik gyerekemnél jóval kisebbek a gyerekeik, viszont a kicsinél meg jóval nagyobbak (nekem egy iskolásom, és egy babám van, nekik meg javarészt 3-4-5 éves ovisaik).

Akik meg tényleg a barátaim voltak, ők már mind nagyon messze laknak. Van, aki még csak nem is Európában. Van, aki évente egyszer hazajön, és van, aki annyiszor sem. Egyedül én maradtam itt, úgyhogy ez van. Más anyukákkal meg valahogy sosem tudtam összehaverkodni. Amikor a nagyfiam volt kicsi, akkor főleg azért nem, mert fiatal voltam, nem is gondoltam, hogy nekem, 20 évesen bármi közös témám lenne (a gyereken kívül) egy harmincas nővel, annyira más világnak éreztem őket.

Most sincsenek nagyon más szülők közül ismerőseim. A kicsivel még nem játszóterezünk, úgyhogy az kilőve. Anno terhesen megfogadtam, hogy vele majd sokat járok babás programokra, és majd ismerkedünk mindenkivel, de eddig 4 hónap alatt ilyesmire nem került sor. Volt pár alkalom, amikor azt mondtam, hogy na jó, ma tuti elmegyünk valahová, szoptatós klubba, baba-mama klubba, tornára, vagy bármi ilyesmire, de mindig közbejött valami. Most fogzik is, úgyhogy extra nyűgös. Tegnap pont menni akartam volna valahová vele, de amikor indulni kellett volna, előtte aludt el, és mivel azelőtt meg másfél órát sírt, eszem ágában sem volt felkelteni. Ilyenek szoktak közbejönni. Szeptemberig amúgy is letettem róla, hogy bárhová járjunk, ami közösségi dolog, mert az iskolásom is itthon lesz, aki ahhoz még kicsi, hogy egyedül itthon hagyjam, ahhoz viszont már nagy, hogy elvigyem baba-mama tornára, ráadásul halálra unná magát közben. Úgyhogy talán majd szeptembertől tudok kicsit aktívabb kisbabás életet élni és barátkozni is más anyukákkal, addig meg ez van.