Más is küzd azzal, hogy mindig mindenki azt hiszi, jobban tudja mi baja a babának, mit szeretne, mit kell vele csinálni?

Már 2 hónapos korában is el tudtam engedni a fülem mellett az ilyeneket. Mindenki tudja mi a jó a babának és engem ez majdnem 2 hónapon keresztül elbizonytalanított. De amióta elmúlt ez az érzés nem törődöm az ilyenekkel.

Próbálom reakció nélkül hallgatni az ilyeneket és vagy sikerül, vagy nem. Család csinálja, pontosan a szüleim és anyósomék is.

Egyébként hasonló dolgok, ne altassam állandóan, adjak neki több rendes kaját mi már nem ettünk ennyi tápszert, megfázik, melege lesz, majd alszik ha álmos, sírna ha fáj a hasa, ne vegyem fel ha sír kell neki olyat is így csak elkapatom, ne fürdessem ilyen korán, mi az, hogy nem akarok neki krémtúrót adni stb.. 6 hónapos, egyébként lehet én is ki lennék akadva ha többet hallgatnám, viszont napi szinten nem találkozok velük, még csak minden héten sem.

Szerintem sose múlik el, később se lesz jobb. Így muszáj megszokni és elengedni a fülünk mellett. Régen máshogy csinálták, a mi babáinkkal meg nem ők foglalkoznak napi szinten, a legjobb rájuk hagyni.

A nagyanyám szinte minden egyes alkalommal, ha nyugtalankodott a babám, megkerdezte, nincs e nálam tea? Éppen teáztathatnám is, mert tapszeres, nem zavarná össze, de nem szoktam, szerintem semmi értelme. Ha szomjas, kap vizet. Bekakilt, van nálad tea? Bentragat a büfi, van nálad tea? Már 3 órája egyik kézből a másikba vándorol a gyerek, teljesen kimerült, de talán a tea segítene?

Ne haragudj, de ha elég határozott vagy, és jól szocializált, akkor ezt tudnád kezelni. Hidd el mki jobban tudja majd mint te, ez már nekem is világos, pedig csak 4 hónapos a babám. Anyám jött azzal, citromlevet neki, hisz úgy csuklik! Anyósom már adná neki a babapiskotat, ő úgy csinálta! Idézem " az egész hozzataplalas hülyeség"! Nagynenem éppen csak megerkezik, már pelenkazza is át, tökmindegy, hogy én előtte cseréltem 5 perccel. Sógornom szerint barbár vagyok, mert befújok az orrába tengervizes orrspray-t, hisz úgy megijed tőle!

Sorolhatnam még! De minek! Hamarosan beszélni fognak a gyerekeink és megmondjak mi kell nekik! Ne foglalkozz velük, örülj azért, hogy foglalkoznak a babával, néha rájuk lehet bízni. Biztosan szeretik, csak ilyen furcsán mutatják ki.

Megértelek.. Anyukámmal és anyósommal is jó a kapcsolatunk nagyon, de még ígyis ki tudtak akasztani. Nem mondtam meg persze, nem akartam megbántani őket, meg az elején még én sem voltam biztos a dolgomban, csak a megérzésem volt, hogy ezt nem így kéne. Anyu minden nyösszenésére azt kérdezte, hogy nem éhes a gyerek? (Előtte etettem...). Meg hogy tegyük le a kiságyba. Azóta is azt kérdezgeti, de már ő is csak nevet rajta, mert tudja, hogy az az utolsó hely, ahol elalszik :D

Anyósom meg azzal jött, hogy hagyjuk nappal nyüglődni, mert akkor éjjel jobban alszik, meg szokjon hozzá, hogy nem veszem fel ill. nem etetem meg azonnal, mert később majd semmit nem fogok tudni csinálni tőle. Mikor kendőbe raktam, arra is ezt mondta, amit nem igazán tudok értelmezni, tekintve, hogy pont arra van a kendő, hogy a gyerek megkapja a testközelséget, és én is csinálhassam a dolgomat.

Kendővel kapcsolatban is meg kellett hallgatnom, hogy ne rakjam bele, ameddig nem tartja önállóan a fejét, hiába mondtam, hogy ez nem kenguru, és nem akarok rosszat a saját gyerekemnek, hiába küldtem cikkeket. Egy másik rokon is ezzel jött, neki márcsak bólogattam a telefonban:)

Ezt tudom neked is javasolni, előbb szabadulsz.

Amúgy hogy kezeled az ilyen helyzeteket? Le szoktál állni vitatkozni? Én már csak ritkán, nem éri meg, és akkoris csak annyit mondok, hogy én gyerekem, én dolgom. Anyósomnak is nemrég mondtam, mikor megint jött a hagyjam nyüglődni szöveggel, amit már nagyon rossz volt hallgatni, hogy dehogy hagyom nyuglodni, majd ugyis nekem lesz rossz, ha ez nem jön be, és akkor majd mondhatja, hogy ő megmondta:) szerencsère vette a lapot, és csak nevettünk egyet ezen.