Ki hogy élte meg azt az időszakot, amikor a baba járni tanult?

1. vagyok

Én amúgy láttam a felnőttkori hatását az ilyen túlféltésnek: expasim volt ilyen. Gyerekként nem mászókázhatott, mert leesik, nem kirándultak, mert asztmás volt, nem biciklizhetett, mert hülyeség, meg mert eleshet, gyakorlatilag a szobájában töltötte a gyerekkorát kisfelnőttként (már pár évesen úgy bánt vele az apja, mintha felnőtt lenne, csak még kicsi). Csak múzeumba és városnézésre vitték. És általános iskolában is, és gimiben is végig fel volt mentve tornaóra alól (elvileg asztmás volt, gyakorlatilag azt vallotta az apja, hogy az urak - btw. Karinthy, Jókai stb - nem végeznek testmozgást, mert azt csak a parasztok csinálják). 23 éves volt, amikor megismertem, és próbáltam ugyan terelgetni, de totális kudarcba fulladt minden próbálkozásom. Ha elmentünk kirándulni, egy enyhe lejtőn nem bírt lejönni, folyamatosan meg kellett kapaszkodnia vmelyik fában, vagy gatyaféken lassan araszolva jött le (olyan lejtőket képzelj el, mint Dobogókőnél a Thirring-körúton). Szóval én azt mondom, hogy mindenképp hagyd elesni, nem fog szétloccsanni a feje :)

Hú, tényleg túlparázod a dolgot :) Ezen ne sértődj meg, mert ezt kérdezted, anya vagy, természetes, hogy félted.

De higgy nekünk, ez a fejlődéssel jár. Én fiam sem tökéletesen kivitelezett popsira huppanással kezdte, hanem ő is egész testtel dőlt, és bizony többször koppant is a feje, mert mindig úgy helyezkedett persze, hogy hiába raktam le köré habtapit pont mellé esett :-D És hát túlélte, egyszer sem jártunk kórházban, mentőt sem kellett hívni. Az evolúció megoldotta hidd el ezt okosan. Rugalmasak még a csontjaik, és a kutacs megléte is segít, hogy ezek a kis esések ne okozzanak komoly sérülést. Így fogja megtanulni. Mivel nyilván nem kellemes neki sem esni így egyre ügyesebben próbál majd meg landolni. De addig még dőlni fog. Figyelj rá, hogy komoly sérülés ne érhesse (üvegasztal, bútorsarok, járólap), de hagyd esni, mert a büdös életben nem tanul meg szépen esni :)

Kitartást ez egy ilyen időszak.