Ti hagynátok sírni a 6 honapos gyereket?

Egy csecsemő nem tud szavakkal kommunikálni, tehát sír, ha valami diszkomfort érzése van. Ez esetben nagyívben letojni nem túl értelmes választás, hiszen ki más segíthetne rajta, mint a szülei? Magán nem tud segíteni. Még így is előfordul, hogy sajnos mi sem tudjuk egykönnyen megoldani a baját, de legalább érzi a törődést és odafigyelést. Szerintem mire a kisgyerek oda kerül, hogy tudatosan hisztizzen, addigra a szülő kiismeri annyira, hogy már meg tudja különböztetni a hisztit a valódi problémától.

Nem hagyom sírni (6 hónapos). Az a baj, hogy nálunk a férjem a keményebb. Anyós bebeszélte neki, hogy lelkinyomorék lesz a gyerek,"ha ugrok minden sírásra", szoknia kell a picinek, hogy nem kap meg mindent és hasonló okosságok. Sajnos, van hogy vitázunk miatta, mert morog velem ha nem hagyom sírni a picit. Lassan ott tartok, hogy a saját férjemre nem merem bízni, mert félek, hogy üvolt magában a gyerek, ha nem vagyok otthon. Pedig egyébként mindenben egyetértés van köztünk, jól megvagyunk, de ebben nem tudunk dűlőre jutni.

Szia..Nekem 9 hós a kislányom, de simán tudja már hogy ha sír akkor kiveszem a kiságyból..Ez a dolog már odáig fajult hogy nem aludt egész nap mert kikapkodtam..Se cicin se sehogy nem akart aludni, csakis kézben lenni..Önállóan nem találta fel magát, stb, stb..2 hete leteszem ebéd után és amíg nem alszik nem veszem ki..Tehát hagyom sírni..Oda megyek, simizem, verselek neki, de semmilyen szín alatt nem veszem fel..Amikor tiszta a pelus, evett, és játszottam vele, akkor leteszem a szőnyegre, játékokkal, és addig sír, míg rájön hogy játszhat is..Ez egy 10 perc alatt meg szokott történni, és lassan fél órákat eljátszik, vagy többet..Persze van amikor tudom hogy azért sír mert fáj a foga mondjuk, akkor próbálom elterelni a figyelmét..Én nem hiszek már abban hogy ennyire szigorúan kellene venni azt hogy nem szabad hagyni..Szerintem nagyon el lehet kapatni, és erre saját példám van..Már mikor minden a feje tetejére állt, és majd 8 hónapja étterembe menüzünk mert nem lehetett magára hagyni hogy megfőzzek, és hulla fáradtan veszekedtem mindenkivel mert semmire nin időm, rájöttem hogy igeni következetesnek kell lenni, és nem hagyni hogy a gyerek legyen a főnök..Imádom, és ő a mindenem, de nekem kell irányítani, és napirendet kialakítani, még ha ez neki eleinte nem is teszik..Kiegyensúlyozott, boldog gyermeket szeretnék, nem egy hisztis, kiállhatatlan, elkényeztetett kis lurkót..Attól független tisztelem azokat akik amellett hogy nem hagyják írni egy percet sem, teljes életet tudnak élni, és tudnak napirendet tartani..Sajna nekem ez nem ment..Egyébként mi is vitáztunk a párommal rengeteget, de be kell lássam hogy sokszor igaza van..Mert nem attól leszel jó anya ha mindig felkapkodod..de ez csak egy vélemény..Mindenki maga dönti el..Bocsi ha picit hosszú lett..

Nekem 3 gyerek van (4 év alatt jöttek, nem ikrek) és sose hagytam sírni őket. Sőt, addig alhattak az ágyunkban, ameddig igényelték.(évekig). Ölelgetés is mindig volt/van.Szerintem ez is hozzájárult , hogy egyik sem produkált "nehéz" kamaszkort, tök normális volt mindig mindegyikük, jelenleg egyetemisták,egy rossz szavam nem lehet egyikükre sem.