Rossz a gondolkodásom, amiért még nem akarok babát?
Igazából már nagyon vágyom rá, tudom, hogy én lennék a legboldogabb, ha végre anya lehetnék, és a párom is alig várja, de van egy kis gond: rettenetesen félek.
Egyszerűen végignézek a mai gyerekeken, és rosszullét fog el, ha elképzelem, hogy az én gyerekem is vissza fog ugatni, dorogozni fog, szexelni ész nélkül, stb. Félek hogy utálni fog engem, félek, hogy elégedetlen lesz.
A másik meg hogy félek, nem lesz elég pénzünk, és nem a luxus dolgokra gondolok, hanem hogy már voltunk olyan anyagi helyzetben, hogy el kellett dönteni, hogy albérletet befizetünk, vagy kaját veszünk.
Az idősebbek mindenre azt mondják, nem kell félni, majd úgyis minden megoldódik, de én nem akarok szerencsejátékozni, nem akarom a gyerekem életét pokollá tenni, mert az enyém az volt gyerekként.
Most egész jól állunk a párommal anyagilag, de ha nekem el kell mennem gyedre, mi van, ha nem lesz elég pénzünk, és kidobnak a házból? Vagy ha sikerül sajátot venni, azt csak hitelből, az meg még rosszabb, ha azt mondják fel.
Segítenétek rendbe tenni az agyamat? Olyan 3-4 év múlva terveztük, de perpill annyira parázok, hogy sokszor olyanokat mondok, hogy inkább soha ne is legyen.
Nagyon hülye vagyok? Vagy elsőre mindenki fél?
válasza:Elmesélem, én hogyan érzek, hátha egy kis lelket önt Beléd, kedves Kérdező!
A férjemmel mindkettőnknek "biztos" állása van, ha ezt lehet mondani. Kisbabát várunk, mert nagyon-nagyon szerettük volna már. De félek. Nem attól, hogy visszabeszél majd, mert én is visszabeszéltem néha, ahogyan a többi kamasz.:) Nem is attól, hogy szexelni fog vagy drogozni, mert utóbbiakról lehet vele beszélni, ahogyan velem is tudtak a szüleim.
De épp anyunak mondtam, hogy félek, milyen országba születik a kicsink (egészségügy, oktatás helyzete) és attól is, hogy hogyan fogom majd biztosítani neki azokat a dolgokat, amiket a szüleim is nekem (diplomák, régiós nyaralások, egy fél lakás).
Anyukám azt mondta erre, hogy amikor engem vártak, tandíjköteles volt a felsőoktatás (aztán mire odakerültem, már nem volt az), megvonták az egy gyerekesektől a családi pótlékot (később megint lett), és őt GYED után nem várták vissza a munkahelyére. Aztán, ugrott egy nagyot és a napközis tanári ajánlatot nem fogadta el GYED utánra, hanem megpályázott egy iskolaigazgatói széket. Megkapta, azóta az egyik legjobb a szakmájában, már nem pedagógusként dolgozik, hanem csak oktatásban. Apám 3 műszakban dolgozott születésem után esztergályosként, aztán megcsinálta a főiskolát és most középvezető egy cégnél.
Pedig nem voltak fiatalok születésemkor már (32 és 35).
Mi sem vagyunk azok (28 és 36), remélem, hasonló sikersztori lesz!
38hkm
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!